Déry Tibor: A Halál takarítónője a színpadon. Cikkek, nyilatkozatok, jegyzetek 1921-1939 - Déry archívum 5. (Budapest, 2004)

Naplójegyzetek 1925-1937 - Napfény és felkészülés. Dubrovnik, 1933

Talán nem helytelen itt a már idézett életrajz egy kevésbé ismert jelzőjére felfigyelnünk: „Európának a szovjet után akkor legnagyobb kommunista pártja reménytelen [kiemelés tőlünk - B. F], de szívós küzdelmet folytatott a gyorsan fejlődő nácizmussal.”13 Úgy érezzük: ez a jelző a dubrovniki „terméketlen” hónapok magyarázata: meg kellett találni a reménytelen helyzet, a pillanatnyilag kilátástalan helytállás formáit, motívumrendszerét. Meglátásunk szerint ugyanis ez válik a harmadik novella, a Búcsú mindent maga alá rendelő alapkérdésévé: Anna Schmidt lemond a boldogságról, kénytelen lelőni volt udvarlóját, mert abból aktív fasiszta lett; Borisz el kell, hogy viselje szerelmének, Verának a távozását, aki nem talál magában erőt a földalatti munkával járó veszély és a magány elviselésére; Emészt, az ellenállás egyik vezetője emigrálni készül; társa, Hilda azonban nem képes vele menni, a kötelességérzet hazájában marasztalja, annak ellenére, hogy a jövő kilátástalan.14

Hilda elhatározásának megfogalmazása ugyanis - meglátásunk szerint - a dubrovniki nyár rejtett - ám egyértelmű - üzenete; amelynek felderítéséhez - éppen a jegyzetekben rögzítettek, illetve az azokból kihámozható hiány adja meg a végső kulcsot; - azzal, amiről nem szól, amit csak kikövetkeztetni lehet az év első hónapjaiban és az utóbb írottak összehasonlításával, illetve a leírt kalandok időnként már-már kétségbeesett örömhajhászolásából és öncsalásából.

Teljesen félrebillentenénk azonban a napló-notesz bevezetőjét, ha csak a hiányok rejtett üzeneteit hangsúlyoznánk, s nem fordítanánk figyelmet a leírtak egyfajta pozitív s egyben forrásjellegére: ha nem tekintenénk úgy a dubrovniki nyárra, mint egyfajta bonyolult művészi feltöltekezésre, s ha nem vizsgálnánk, hogy a lejegyzett emlékek, színhelyek, személyek - minden szaggatottságuk és hézagosságuk ellenére - hogyan váltak utóbb müvek, jelen esetben A befejezetlen mondat részleteivé. - Közbevetőleg hadd jegyezzük meg, hogy az írás

L. l.jegyz.

14 Talán nem érdektelen teljes terjedelemben idézni a mű befejezését, amely mesterien bontja ki e magatartás körülírását, s amely egyben magyarázatot ad a harmadik novella címére is:

„...ez a búcsú [ti. Emeszttől - B. F.] talán még jobban fájt, mint a halottaktól való, mert egy önkéntes elhatározásnak volt a következménye; a saját jószántából távozó hasonlít arra, aki öngyilkosságot követ el, de az, aki ittmarad, holott elkísérhetné - s Hilda ezt tette -, valamennyire gyilkosnak érezheti magát. így ült az ajtó, az elképzelt sírdomb előtt, leejtett keskeny váltakkal, s homlokán egy dupla sors súlyával, mint egy amphorával, melyet maga emelt fejére s melyet onnan éppoly kevéssé fog levehetni, mint kőedényét egy canephoros Athéné templomában. Mennél több boldogságot - önként vállalt kötelességet - tartalmaz az edény, annál jobban fogja nyomni; de ha levennéd fejéről, az egyenes alak, egyensúlyát vesztve, rögtön összeomlana.”------------ 278 ------------