Déry Tibor: A Halál takarítónője a színpadon. Cikkek, nyilatkozatok, jegyzetek 1921-1939 - Déry archívum 5. (Budapest, 2004)

Naplójegyzetek 1925-1937 - Napfény és felkészülés. Dubrovnik, 1933

Napfény és felkészülés

Dubrovnik, 1933

1932/1933 fordulója - az életmű egyik legfontosabb pontja. Közel másfél éves berlini tartózkodás után Déry levonja a következtetést: a hatalomra törő fasizmus halálos ellenség, amely ellen csak céltudatos és fegyelmezett munkával lehet felvenni a küzdelmet. Ahogy utóbb mondja: „Amikor 1932 őszén Hitlerek több millió szavazó vállán bevonultak a parlamentbe, azaz a világtörténelembe, s én másnap elutaztam Berlinből, már tudtam, mi a dolgom. Majd negyvenéves koromra, tizenöt évi erőfeszítés után a valósághoz hazatalálva, végül is íróvá lettem, lázadóból forradalmárrá.”1

Elhatározása egyértelmű: íróként is és forradalmárként is - „harcát”, cselekvését a maga módján és eszközeivel kivánja megvalósítani; úgy, hogy megírja az előző év tapasztalatait: azokat az erkölcsi és emberi tanulságokat, amelyeket az antifasiszta ellenállásba kapcsolódva szerzett. - Elhatározásához anyagi segítséget is kap: unokahúga, Rosenberg Lili és annak félje, Szilasi Vilmos változatlanul támogatja terveinek megvalósítását. így rövid budapesti tartózkodás után, máris vonatra ül, hogy Dubrovnikba utazzék, ahol maradéktalanul az írásnak élhet.

Az itt eltöltött hónapok emlékét és eredményeit kerek negyedszázada foglalta össze esszészerű tanulmányában Pomogáts Béla - az akkor hozzáférhető források teljes felhasználásával. Hangulatos mondatokban eleveníti fel az egykori Dubrovnikot, a Sveta Jakova utca 7. alatti albérleti szobát, amelynek ablaka a Locrum szigetre nézett, s ahol Déry formába öntötte az utóbb Szemtől szembe címmel közzétett kistrilógiát. Az írás megemlékezik Füst Milán látogatásáról s Déryvel tett közös kirándulásaikról: a környékre - és Görögországba. Pomogáts hangsúlyosan szól az író ekkori nagy olvasmány- élményéről, Proust műveiről, amelyekbe a szabadban s a harsogó napfényben merült el, mindenről megfeledkezve. A cikk végül A befejezetlen mondat dubrovniki vonatkozásairól emlékezik meg, rávilágítva az itt játszódó jelenetek szépségére és szerepükre a regény egészében. Mindezek forrását a már idézett és 1955-ben közzétett önéletrajza, az ítélet nincs Füst Milánra vonatkozó fejezetére, illetve A napok hordaléka egyik 1971-ben írt részletére támaszkodva teszi.2

1 Önéletrajz. = Új Hang 1955. szept., 9. sz. 20-24., és D. T.: Botladozás. Bp., 1978. 1. köt. 23.

2 Pomogáts Béla: Déry Tibor és Dubrovnik. = Üzenet 1973. szept., 9. sz. 647-650.---------- 273 ----------