Déry Tibor: A Halál takarítónője a színpadon. Cikkek, nyilatkozatok, jegyzetek 1921-1939 - Déry archívum 5. (Budapest, 2004)
Egy elmaradt „ponyvatörténet” - Áronból ember lesz
Miro rvnÁtv Óatec tenie minden erejét, hogy vékony gyerekkaijaival ura maradhasson a kormánykeréknek.- Még öt kilométer, kisfiam! - mondta Laci bácsi az egyik fordulónál. Borcsik szótlanul ült a fia mellett, karjával átölelve vállát, mintha férfiizmai- nak erejét át akarná ömleszteni a sovány gyerektestbe. A tűz már jóval lejjebb nyomult, s olyan hőséget árasztott, hogy lélegzés közben belefájdult az ember tüdeje. Szerencsére ez idő tájt egy kis szél kerekedett, amely a tűz terjedésével ellentétes irányban fújt, s a hőséget és a füstöt kissé visszanyomta. Ennek ellenére mindannyiukról szakadt a verejték, és Laci bácsi úgy hörgőit Áron háta mögött, hogy a gyerek attól félt, megüti a guta. Minél közelebb kerültek az új erdőkezelőséghez, a tűz annál mélyebben hatolt le az országút felé. A lángok zúgása még a motor zakatolását is elnyomta. Olyik égő fa alig 40-50 lépésnyire állt csak az országúitól, tisztán lehetett hallani ágainak recsegését. A szél azonban tovább fújt, úgy, hogy sem szikra, sem pernye nem szállt a kocsi felé.- Még húsz perc, kisfiam! - hörögte Laci bácsi. - Ha elértük az erdő- kezelőséget, onnét már jobb az út, onnét már vágtathatsz, ahogy a motor bírja.- A keserves mindenit! - rikoltotta a következő pillanatban. Két kézzel kellett megfogózkodnia a kocsi oldalfalában, hogy hasra ne vágódjék. Egy kanyarulathoz értek épp, de Áron alighogy befordult, hirtelen lefékezett és megállt. Tíz lépésnyire a kocsi előtt az út bal oldalán húzódó bokrok magas lánggal égtek, az úton keresztben pedig egy vastag fatörzs feküdt, amelynek kérge ugyancsak tüzet fogott; apró, sárga lángnyelvek cikáztak rajta és erősen füstölt. Áron azonnal kiugrott a kocsiból.- Ha itt nem jutunk keresztül - ordította az öreg elkékült arccal -, akkor az asszony a három gyerekével együtt a levegőbe repül.- Mi történt? - kérdezte Borcsik, aki ülve maradt a bakon.- Egy égő fa fekszik keresztben az úton. Borcsik elgondolkozott. - Áron fiam - mondta csendesen néhány pillanat múlva -, keresd meg a vontatóláncot a szerszámládában, és próbáld meg, el tudod-e húzni a fát! Nem volt könnyű dolog megbirkózni az izzó, füstölgő fatörzzsel, amely a vékonyabb végén is jó negyven centiméter átmérőjű volt, és olyan hőséget és füstöt árasztott, hogy alig lehetett a közelében maradni. A csúcsa az égő bokrok közé vágódott, a láncot tehát a törzs másik, vastagabb vége köré kellett keríteni. Hogy aláhúzhassák, meg is kellett emelni egy kissé a fát, a kocsiban levő emelőrúd azonban oly rövid volt, hogy Laci bácsinak munka közben megpörkölődött a szemöldöke, és kétszer is abba kellett hagynia a munkát, mert elszédült a fojtogató, csípős füstben. Borcsik egész idő alatt mozdulatlanul ült a kocsin, de Áron észrevette, hogy a keze ökölbe szorul a tehetetlenségtől.------------ 137 ------------
