Déry Tibor: A Halál takarítónője a színpadon. Cikkek, nyilatkozatok, jegyzetek 1921-1939 - Déry archívum 5. (Budapest, 2004)
Egy elmaradt „ponyvatörténet” - Áronból ember lesz
- Nem a vonalról van szó - ordította az öreg -, hanem arról, hogy el kell hozni Bádogosnak a feleségét és a gyerekeit!- Azt akaija, hogy a kocsival menjek át az égő erdőn - mondta a bakter a bajszát rágva, és vizenyős szemével hunyorogva nézett a mozdonyvezetőre. - Maga mit gondol, Kós?- Hát gusztus dolga - felelte ez a vállát vonogatva. - Lehet, hogy én mennék, lehet, hogy nem mennék!- Mit keresek én azon, ha vásárra viszem a bőrömet? - morogta a bakter. Az öreg hivatalnok toporzékolt a türelmetlenségtől, a homlokán vastagon kidagadtak az erek.- Az ég áldja meg, menjen már Feri! - mondta kezeit tördelve. - Egy asz- szonynak és három gyereknek az életét kell megmenteni! Kezeskedem érte, hogy megkapja a jutalmát. A bakter láthatóan habozott. Nagy, vizenyős szemével hol a mozdonyvezetőre, hol az öregemberre nézett, halántékáról csöpögött az izzadság. Ebben a pillanatban a hátuk mögött, az állomásépületben újra berregni kezdett a telefon.- Ez Bádogos! - súgta az öreg. - Megígértem neki, hogy maga öt perc múlva indul.- Márpedig jó lesz sietni! - vetette közbe az egyik vonatkísérő. - Tegnap egy láda dinamitot vittünk oda. Ha abba belekap a tűz, hát ott kő nem marad kövön! A bakter elfehéredett.- Egy láda dinamitot? - ismételte dadogva. - És még azt akaiják, hogy én odamenjek? Nohát azt a... Egy nagyot köpött, aztán megfordult és szó nélkül elrohant. Bent az állomásépületben türelmetlenül, rekedten csörgött a telefon.- Nincs itt más, aki tud kocsit vezetni? - kérdezte az öreg, levegő után kapkodva. - Maga nem tud, Kós?- Nem tudok - morogta a mozdonyvezető. Az öreg pillantása Borcsikra esett, aki az egész idő alatt némán állt mellette, kezét Áron vállán nyugtatva. A gyerek egész testében reszketett.- Borcsik, hisz maga azelőtt sofőr volt! - kiáltotta az öreg, és sápadt arca hirtelen kipirult az örömtől. - Hála Istennek, akkor az a szegény asszony még sincs elveszve! Maga csak vállalja? Az irodában berregett a telefon. Az öreg nem várta be Borcsik feleletét, megfordult, és a telefonhoz vágtatott. A csengetés abbamaradt. Laci bácsinak minden szavát tisztán ki lehetett venni.- Maga az, Bádogos! - kiáltotta. - Igen, minden rendben van, a kocsi épp most indul. Legyen nyugodt, a családjának nem lesz semmi baja! Nem, nem Feri viszi a kocsit, hanem Borcsik, aki épp most jött fel Galócásról. Igen, már indul! Öt perc múlva újra felhívom! A következő pillanatban már ismét megjelent az ajtóban, és lobogó ősz hajával Borcsik felé rohant. 135
