Déry Tibor: A Halál takarítónője a színpadon. Cikkek, nyilatkozatok, jegyzetek 1921-1939 - Déry archívum 5. (Budapest, 2004)
Egy elmaradt „ponyvatörténet” - Áronból ember lesz
Az állomás mögött, a léckerítéssel védett kis kertben megpillantotta az ál- lomásfőnök ötéves fiát. Dundi szőke gyerek volt, Áron nem nagyon kedvelte, mert ha csak egy ujjal is hozzáértek, nyomban visongani kezdett, mint a malacok, ha az ember megcsavarja a farkukat. Olyan rózsás és kövér is volt, mint egy malac. Megállt a kerítés mellett.- Gyere ide Tamás! - mondta. A gyerek ránézett. A homokban ült és kis tepsikkel játszott, az arca masza- tos volt.- Mit akarsz? - kérdezte.- Nézz ide, mit fogtam! - mondta Áron. Tamás egy darabig gyanakodva nézegette, aztán felcihelődött, s kövér lábacskáin elindult a kerítés felé. Áron most már megállapíthatta, hogy lekváros kenyértől maszatos az arca. Úgy festett, mint egy rózsaszínű malac, amely kis ormányával a kacsaúsztatóban turkált.- Mit fogtál? - kérdezte, s két lépéssel a kerítés mögött megállt. Áron a csukott markát mutogatta.- így nem tudom megmutatni - mondta. - Ha meg akarod nézni, gyere ide! A gyerek még egy ideig tűnődött, aztán lassan a kerítéshez totyogott. A szeme nagyon kék és nagyon ártatlan volt, ez is bosszantotta Áront.- Egy kolumbiai bőregeret fogtam - mondta. - Nagyon ritka állat! Szörnyen ficánkol a markomban!- Kolumbiai bőregér? - ismételte a gyerek. - Az egy nagyon szép állat! Nem harap?- Nem - mondta Áron. - De a markom nagyon viszket tőle, úgy ficánkol. Nézd meg! Amikor Tamás a kerítéshez szorította arcát, hogy kellő figyelemmel megszemlélje a ritka állatot, Áron hirtelen szétnyitotta a markát, benyúlt a két léc között, megfogta a gyerek orrát és jó erősen megcsavarta.- Erre viszketett a tenyerem! - mondta gúnyosan, aztán teljes erejéből eliramodott s meg sem állt, amíg a fíírészcsamokhoz nem ért. De még odáig is elhallatszott a felbőszült Tamás éktelen, fültépő, elkeseredett visongása, még a hatalmas csarnokban dolgozó gatterek zúgása s a körfűrészek sivítása sem bírta elnyomni.- Mint egy malac! - gondolta Áron, elégedetten kiköpött, s a villamos sínek mentén hazafelé indult. A szíve egy kissé megkönnyebbült ettől a mókától. Szüksége is volt egy kis benső vigaszra, mert nagy gondok szorongatták búbánatos lelkét. Intőt hozott haza az iskolából, s azt még ma alá kellett íratnia az apjával, s holnap visszavinnie az osztályfőnöknek. Rendes körülmények között ezt egy kis szidással megúszta volna, mert az apja világéletében szelíd ember volt s ritkán verte meg; de most az utóbbi időben nem lehetett tudni, mi lelte, egyre rosszkedvűbb, mogorvább lett, odahaza alig beszélt a két gyerekével s estén------------ 116------------
