Déry Tibor: A Halál takarítónője a színpadon. Cikkek, nyilatkozatok, jegyzetek 1921-1939 - Déry archívum 5. (Budapest, 2004)

Szellemi utóvédharc a harmincas években - [Válasz az Új könyvek könyve kérdéseire]

r

[Válasz az Uj könyvek könyve kérdéseire]

Először: Új könyvek könyve. Összeáll. Kőhalmi Béla. Bp., 1937. 100-101.

Tárgyi és életrajzi vonatkozások: a vallomást közlő gyűjtemény szerkesztőjét, Kőhalmi Bélát (1884-1970), irodalomtörténeti közvéleményünk elsősorban mint könyvtárost tartja számon (1. Szentmihályi János: Egy könyvtárosi életpálya és tanulságai. = Magyar Könyvszemle 1980. 2. sz. 109-116.). Bécsi emigrációjában Déry viszont mint a Bécsi Magyar Újság munkatársát ismerte meg, aki utóbb mint a Panoráma című hetilap és a Regényfüzér szerkesztője több ízben is közölte novelláit, fordításait (l. a Déry archívum Kék üvegfigurák kötetének előszavát).

Kőhalmi és az élő irodalom közötti kapcsolat kiemelkedő emléke az 1918-ban kiadott Könyvek könyve című gyűjtemény, amelyben 87 írót - köztük a Nyugat főmunkatársait - kért fel arra, hogy tegyenek vallomást kedvenc szerzőikről és olvasmányaikról. - A bécsi emigrációból való hazatérését követően, a harmincas évek közepén Kőhalmi megismételte kezdeményezését, ezúttal 173 kortársat szólítva meg; köztük olyanokat is, akik már szerepeltek a Könyvek könyvében, (ilyen volt például Babits Mihály, Ignotus, Kassák Lajos vagy Schöpflin Aladár), ám többségükben azokat, akik a húszas és harmincas években váltak ismertté, így Benedek Marcellt, Halász Gábort, Hatvány Lajost, Kárpáti Aurélt, Németh Andort, Radnóti Miklóst, Remenyik Zsigmondot, Sárközi Györgyöt, Sík Sándort, Szabó Lőrincet, Szabó Pált, Szerb Antalt, vagy Veres Pétert. E megszólítottak sorában találjuk Déry Tibort is. Kőhalmi körkérdése ezúttal valamivel bonyulultabban hangzott, mint húsz évvel korábban, s tartalmilag is kettévált. Eredeti szövege így hangzott: 1. Világképe, eszményei kialakulására, fejlődésére mely müvek voltak jelentős befolyással? - 2. Mely művek voltak azok, amelyek hatása messze túlnőtt az ún. „elolvasandó könyvek” hatásán, melyek azok, amelyeket függetlenül attól, hogy mennyit köszönhet nekik, szeret (újra meg újra visszatérő olvasmányok), melyek azok, amelyeket trouvaille-ként üdvözölt, volt-e köztük olyan, amelynek kívánatos, szükséges megrendülést köszönhetett?------------------- 102-------------------