Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)
sè (Szó 3cm lehetett róla, hogy még ma kimerítően beszé lhessen e ^ynl n ho,k£áradt emberrel. S ö maga mi tn^dás—huadl 5 almos volt, rusz a múlt éjjel Mikor elkészült a teával, a díványhoz ment, s nevén szólítva Révészt, költögetni kezdte. De hiába minden igyekvése, mígnem a vállánál fogva nem rázta jó néhány percig, akkor megszólalt az alvó, valami furcsa, mély hangon, mi mintha nem is a testéből jönne: - Kónya - mondta -, azt hiszem, hogy minden, ami most volt, már megtörtént egyszer... S én nemsokára megint meg fogok halni... (Azután) Felült, zavaros szemmel körülnézett, s megpillantva a teát, egy hajtásra kiitta a forró italt. Felkelt, levetkőzött és megmosakodott. Felsebzett kezéből újra megindult a vér. (Gépies mozdulatokkal, mint az álombajáró, járt kelt a szobában.) Mikor elkészült a mosakodással, magára húzta a hálóinget, s mély sóhajtással habozás nélkül belefeküdt Kónya ágyába. A következő percben már aludt. Kónya meglepetve bámult rá. - Hát én hol fogok aludni? - mondta siránkozó hangon, mintegy önmagához intézve a kérdést. Körülnézett, szeme kellemetlenül állapodott meg a díványon. De egyelőre még szó sem lehetett (az) alvásról. Be kellett kulccsal zárni az ajtót, hogy reggel a gazdasszony meglepetésszerűen rájuk ne nyisson, meg kellett csinálnia az ágyát, s meg kellett gondolnia még egyet-mást ... dehogy! ... rengeteget kellett volna még meggondolnia, de oly fáradt volt... Már az első percekben szeget ütött a fejében, mire értette Révész azt, hogy „üldözik". De nem volt még ideje elgondolkodni rajta, se mersze megkérdezni a holtfáradt, ingerült embertől. Most újra eszébe jutott, s megdöbbent. - Nálad fogok elrejtőzni! - (emlékezett most vissz a, s cz még jo bban, növek te ijedségét. - Ha ü ldözik, s ha bujdosnia Irti—ntTor Hányan olyasmit követett el, auiicil bunlcté3 jár, illetve felfedezték azt, hogy ö követte cl. -) Hisz gyilkolt! ... pénzért embert gyilkolt! - rémlett fel hirtelen zavartan rajzó gondolatai közé. Erre eddig alig is gondolt. S ha ő egy gyilkost rejteget magánál, akkor ... (akkor ezért öt Í3 meg lehet büntetni ... akkor) ő bűnpártoló. Megrettenve meredt a tükörbe, melynek sötéten csillogó lapján (soványan,) sárgán mozgott pápaszemes ijedt tekintetű arca. S milyen magától értetődőnek, természetesnek látja azt, hogy (én) el fogom rejteni, (s hogy nálam maradhat, ld tudja mennyi ideig ... S egyszerűen belcfe küdt az ágyamba!) Egészen fel volt háborodva. Gépies mozdulatokkal kezdett el vetkőzni, kicsit megmosakodott, azután vánkost, takarót hordva a díványra, valami ágyfélét rögtönzött belőle. A lámpa tejfehér, belülről halványan megvilágított
