Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

A lány nem felelt. - Gyerünk, mozgás! - ordította Bohacsek. - Meddig kell várnom, hogy bejussak a saját házamba? Irma mozdulatlanul, behunyt szemmel gubbasztott a sarokban, a villanylámpa éles fénycsóvája egyenesen az arcára esett, nem bírta kinyitni a szemét, nem bírt megszólalni, a teste megmerevedett. - Ide hallgass, te majom! - mondta Bohacsek hirtelen szelídre vált hangon. - Engedj be jőszántadból, s ne várd meg, míg feldühödök, s rád töröm az ajtót. Ne gondold, hogy azon a jégszekrényen nem jutok keresztül! Ha most rögtön beengedsz, nem büntedek meg, de ha tovább váratsz ... - Nem hallod? - mondta egy idő múlva. - Mitől félsz tulajdonképp? Ha nem akarsz magadhoz engedni, hát egye meg a fene, lemondok rólad. Meg leszek nélküled is, te szépség! Annyi lányt kapok, amennyit akarok, nem vagyok rád szorulva, azt tudhatod! Irma kinyitotta a szemét. - Mit mondott, Bohacsek úr? - kérdezte, mintha mély álomból ébredne. - Csakhogy megszólaltál! - dörmögte a férfi. - Azt mondtam, hogy lemondok rólad, ha annyira ellenedre van a dolog! De engedj be már végre, mert csuromvizes vagyok, s meg szeretnék száradni. - Nem fog bántani, Bohacsek úr? - kérdezte a lány egy idő múlva. A villanylámpa fénye megvakította, hiába meresztette a szemét, nem vette ki a férfi arcát a lámpa mögötti sűrű sötétségben. - Bánt a fene! - mondta Bohacsek még szelídebb hangon. - Ha nem kellek, hát nem kellek! Nem fogok belehalni, attól ne félj! A lány nagyot sóhajtott. - Adja a becsületszavát, Bohacsek úr - mondta -, hogy nem nyúl hozzám, ha beengedem. - A szavamat adom! - morogta Bohacsek, és megreszelte a torkát. * Sokáig tartott, amíg a jégszekrényt el tudta tolni, Bohacsek közben szakadaüanul szitkozódott. A petróleumlámpa sem akart meggyiiuadni, a kanóca, úgy látszik, átnedvesedett. A betört ablakon besüvített a szél, és beverte az esőt a konyhába, úgy, hogy néhány perc múlva már egy nagy tócsa csülogott az ablak alatt. Bohacsek ruhájából, cipőjéből, kalapjából dőlt a víz. Levetette az esőköpenyét, a kalapját levágta a földre, a cipőt lerúgta a lábáról, aztán Irma törülközőjével letörölte az arcát s haját. Hegyesre pödrött bajsza lekókadt, zsírpárnás, piros arca elkékült a hidegtől. A törülközőt is ledobta a földre, és a lábával félrerúgta.