Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

- Előremegyek, gyere le a vízhez! - kiáltotta Péter. - Hozzál magaddal egy üveg szódát Irmus, de siess, mert máris indulunk! Miről akarhat velem beszélni, gondolta Irma szorongva, ha ennyire sietnek és mégis megállnak! Rosszat gyanított. Csak egyetlen olyan ügyről tudott, amelyben Lilinek sürgős beszélni valója lehetett vele, s ha tényleg erről lesz szó, hát az soha rosszabbkor nem jöhetett volna. Lili szállásadónője, egy hatvanéves özvegyasszony, kisebb pénzkölcsönöket folyósított biztos zálog s magas kamat fejében a zuglói gyárvidék vékonypénzü népének. Tavasszal Lili közvetítésével Irma is üzleti összeköttetésbe került vele. Ötven pengő óvadékot kellett letennie Bohacseknál, s minthogy a zálogházban minden nélkülözhető fehérneműjére és ágyneműjére csak harminc pengőt akartak adni, az öregasszonynál zálogosította el lepedőit és vánkoshuzatait. Hatvan pengőt kapott havi tíz pengő törlesztés és négy pengő kamat fejében. De az esős tavasz miatt oly kicsire zsugorodott a keresete, hogy eddig összesen csak egy részletet bírt fizetni, s már a kamattal is hátralékba került. Biztos, hogy Lili a vénasszonytól hoz üzenetet, gondolta elkeseredetten, mialatt a szódásüveget kiszedte a jégszekrényből. Alighogy kilépett a házból, testét máris kiverte az izzadság. Nyomasztóan fülledt, gőzfürdőszagú volt a levegő, a Duna vize fölött, mint egy vágtató ló teste körül, fehér párafelhő lebegett. Lili fekete fürdőtrikóban a parton ült és lábát a vízben áztatta, a két férfi izzadt, vörös arccal a csónakban gubbasztott. Dundusnak szőrös volt a háta, úgy festett e pillanatban, mint egy rosszkedvűen töprengő gorilla. Sörteszerű haja dühösen állt az égnek. - Szervusz - morogta ingerülten -, jól megvárattál bennünket! - Figyelmesen szemügyre vette a leányt, kerek, jólelkű arca hirtelen aggódóvá vált. - Mi van veled, Irmus? - kérdezte. - Még vékonyabb lettél, mint amikor utoljára láttalak! Egészen el fogsz fogyni! - Nincs nekem semmi bajom! - felelte Irma. - Ti mit csináltok, gyerekek? - Vizet eresztünk, mint a friss gomba a tűzön - morogta Dundus, és keze fejével letörölte arcáról a verejtéket. - No intézzétek el a dolgokat - fordult Lüi felé -, különben sose érünk Gödre! - Mondanék valamit! - ajánlotta Irma. - Úgysem nagy öröm ebben a hőségben evezni, maradjatok itt délután, s este húzzatok fel, ha majd hűvösebb lesz. Jó lenne, ha együtt maradhatnánk egy darabig. Amúgy is rég láttalak benneteket, gyerekek! - Nem lehet - mondta Dundus. - Kézilabda-meccs van délután! Lili nevetve a hátára csapott. - Ahhoz úgysem érünk el időben - kiáltotta. - Holnap is lesz meccs, Dundus, érd be azzal! Igaza van Irmusnak, maradjunk itt, fürödjünk meg, s estére menjünk tovább, ha majd hűvösebb lesz!