Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

- Tessék engem békében hagyni! - felelte a lány egész testében reszketve. - Megmondtam Bohacsek úrnak, hogy ne számítson ilyesmire. Én tisztességgel elvégzem a munkámat, s tessék ezzel beérni! - Még csak az kellene, hogy a munkádat se végezd el - dörmögte a férfi dühösen. - Amikor idefogadtalak, akkor talán nem tudtad, hogy mit akarok tőled? Sejtelmed se volt, mi? ... A lány indulatosan dobbantott. - Nem tudtam! - kiáltotta. - Ha tudtam volna, inkább éhen halok ... - Csodálatos - mondta Bohacsek úr elfojtott dühvel -, hogy eddig minden lány tudta, akit idevettem nyárára, csak épp te nem tudtad! Dehát most már tudod, lelkecském, s ehhez tartsd magad, különben ... - Különben? Bohacsek úr öklével úgy az asztalra csapott, hogy a lámpa ijedten felugrott, s egy húszfilléres csörrenve legurult a földre. - Azt hiszed, nem tudom - ordította -, hogy más férfiak járnak ide éjjel? Épp csak hozzám nem ereszkedik le a naccsága? Irma elpirult, orrocskájának vékony cimpái reszketni kezdtek. A nyitva maradt ajtón behúzott a hűvös éjjeli szél, és meglobogtatta a petróleumlámpa sárga fénypilléjét. A falon fürgén táncoltak az árnyékok. - Bohacsek úr nagyon jól tudja, hogy ide más férfi nem jár - mondta -, csak a Jani, aki ősszel feleségül fog venni. S még az sem tette be soha éjjel a lábát ebbe a szobába. - Könyörgő mozdulattal összekulcsolta két kezét. Édes Bohacsek úr - súgta -, ne bántson engem! Hisz annyi lányt kaphat, amennyit akar, ne bántson engem! - De nekem te kellesz - dörmögte a férfi, s még a tokája is elvörösödött a dühös indulattól. - Te velem ne alkudozzál, megértetted? Eleget vártam! ... Holnap szombat van, nem érek rá eljönni, de vasárnap este tíz órára itt vagyok, s vagy meggondolod magad addigra, vagy ... Nem fejezte be a mondatot, sarkon fordult, s úgy bevágta maga mögött az ajtót, hogy egy nagy darab vakolat lehullott a falról. A lány könnyes szemmel, mészfehér arccal bámult a megremegő deszkafalra. Egy hajókürt bugása hallatszott a víz felől. * Másnap reggel sokáig aludt, s csak akkor ébredt fel, amikor Schmidt bácsi a konyha ajtaja előtt zörögve lerakta a tejeskannákat. Rémülten ugrott ki az ágyból. Már rég fel kellett volna kelnie s tüzet raknia, hogy - mihelyt megérkezik - felforralhassa a kakaóhoz való tejet. Sebtiben magára kapkodta a ruhákat, a kis bádoglavórban lemosta az arcát, behurcolta a nehéz tejeskannákat.