Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

- De különben is, miért akar elmenni? - A lány szeme közé nézett. - Valami baj van? Nehogy elhallgasson előttem bármit is! - Nincs semmi baj - mormogta a lány. - Édes kis galambom - mondta Jani, s annyi gyöngédség rezgett hangjában, hogy a lány elfordította fejét -, én tudom, hogy nehéz magának ez a munka, de én még legalább két hónapig sétálok, s ősz előtt nem tudom feleségül venni. Hát addig ki kéne tartani... Irma hirtelen sírva fakadt. - Két hónap! - súgta. - Hát persze, hogy addig ki kell tartani! De mit csináljak, ha ... - Ha? - ismételte Jani kérdőn. A lány nem felelt. - Hát mi történt tulajdonképp ... miért akar elmenni? - sürgette Jani, s hatalmas tenyerét, mint egy oltalmazó pajzsot szelíden ráfektette a lány vállára. - Mi történt, Irma, mondja meg az igazat. - Semmi - mondta a lány húzódozva. - Semmi nem történt. Csak nagyon ki vagyok ... ilyenkor este már alig bírom magam a fáradtságtól! - S ezért akart még az éjjel elmenni? - kérdezte a fiú mosolyogva. - Nem ezért! - mondta a lány csendesen. - Hagyjuk, Jani! Az este csúnyán összekaptam az egyik vendéggel, és most olyan ideges vagyok ... Menjen el maga is, Jani, lefekszem. Nagyon fáradt vagyok! Nem várta be, míg a fiú elbúcsúzik tőle, hirtelen felugrott, s futva indult a bódé felé. De az ajtóhoz érve megfordult, s ujjaival csókot hintett a fiatal férfi felé, aki még mindig mozdulatlanul állt a tisztás szélén. * Megválta, míg Jani léptei elhalnak a fák mögött, aztán ruhástól az ágyra vetette magát. Egy kis összecsukható vaságya volt, melyet esténként a konyhában állított fel; épp elfért keresztben a konyhában, a tűzhely és a deszkafal között. A konyhának két ajtaja volt: az egyik a szabadba nyílt, a másik egy kis, söntésszerű helyiségbe, amely ilyenkor éjjel tele volt rakva a kívülről behozott székekkel és asztalokkal. A külső ajtót kulccsal le lehetett zárni, a másik csak reteszre járt. Tíz perc sem telt el azóta, hogy Jani elment, amikor gyorsan közeledő léptek alatt újra megcsikordult a bódéhoz vezető kavicsos ösvény. Irma elhalványodott, s felkönyökölt az ágyban. A lépések megkerülték a bódét, majd megállapodtak a konyhaajtó előtt. Halk koccanás hallatszott. A lány visszatartotta lélegzetét. - Alszol? - kérdezte kintről egy vastag férfihang.