Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

sè Meglátszott Blanche-on, hogy zavarban van; lesütötte szemét, karcsú fehér nyaka elpirult barackszín selyemruhája fölött. Tehát ő engem nem látott, vagy nem ismert meg, különben nem hökkenne meg ennyire, gondolta a mérnök, s maga is elpirult. - Egyedül volt - tette hozzá tapintatosan -, s épp egy taxiba szállt be, már nem bírtam utolérni. A féltékenység tette-e, hogy Suralik úr úgy vélte, a lány arca hirtelen megnyugszik. - Ismerem a Drasche-gyárat - mondta Blanche, s kedvesen mosolygott. - Maga náluk dolgozik? Milyen furcsa! De többet nem szólt erről a dologról, a mérnök pedig nem firtatta, miért ütközik meg azon, hogy a Drasche-gyárban dolgozik. - Nem innék meg velem egy pohár burgundit? - kérdezte könyörögve. Blanche édesdeden elnevette magát. - Nem szabad - mondotta -, s hevesen megrázta szép, szőke fejét. - Nem szabad! * Aznap esett az eső, s a mérnök munkája végeztével hazament a szállodába. Esőben nem szeretett járni, tehát vacsora előtti sétájáról is letett ezúttal, s elhatározta, hogy üresen maradt idejében tovább dolgozik az üzemvezetőségnek készülő részletes jelentésén, amelyet az utóbbi napokban amúgy is csúnyán elhanyagolt. Hét órakor megfürdik, megborotválkozik, s átöltözik, azzal is eltelik egy óra, gondolta. Hazafelé menet betért egy üzletbe, és egy nyakkendőt vásárolt. - Ideadhatja, kérem, a legdrágábbat! Siessen, nincs időm! - mondta a segédnek. - Mibe kerül? ... 48 márka! Csomagolja be! Milyen színűt adott? Rosszkedvű volt; a szmoking, amelyet két nappal azelőtt rendelt, még nem készült el, holott a szabó férfiúi becsületszavát adta, hogy aznap estére meglesz. De amikor délben felpróbálta, kiderült, hogy van még rajta igazítani való! Suralik úr elégedetlenül forgolódott a tükör előtt. - Olyan vagyok benne, mint egy hízott varjú! - dörmögte. - Nem tudja eltüntetni a hasamat, majster úr? - Hogyan? - kérdezte a szolid német mesterember kétségbeesetten. - Hiszen már amúgy is alig látszik! Késsel nem vághatom le! - Gurigázni lehetne velem, olyan gömbölyű vagyok ebben a díszmagyarban - morogta Suralik úr. - S miért olyan rövid ez a nadrág? Vagy összezsugorodtam, amióta elkerültem hazulról? Nevetséges, hogy milyen kurta vagyok!