Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

sè - Melyik vonatra? - A kolozsvári gyorsra. - A kolozsvári gyorsra? - ismételte a portás. - Az nem hajnalban indul, kérem, hanem éjfél után öt perccel! - Reggel nem megy vonat Kolozsvárra? - Nem. Tóni szívébe egy kis remény lopózott. - Halinka talán mégiscsak Pesten maradt! Kiment a bejárat előtt ácsorgó hordárok közé. Nem sokat kellett kérdezősködnie, mindannyian látták a vasszéket cipelő, szürke felöltős úriembert. A pályaudvar bejárata előtt ült a széken, mesélték, s jóízűen aludt a szép tavaszi napsütésben. Erősen be volt csiccsentve, mondták! Nyolc óra felé egyszerre eltűnt. - Dehogy tűnt el - szólt közbe az egyik hordár. - Vonatra szállt, és elutazott. Tóni elsápadt. - Hova? - Azt hiszem, a miskolci személlyel - felelte a hordár. - Tessék csak várni, mindjárt itt lesz az a kolléga, aki a széket hordta utána. Végeláthatatlannak tűnt fel Tóninak az az idő, amíg a 108-as hordár elő nem került. Elébb az előcsarnokban járt ide-oda vagy egy negyedóráig, aztán végigjárta a folyosókat, benézett a poggyászterembe és a vasúti restibe, de sehol nem akadt a 108-as nyomára. Amikor ismét kijutott az előcsarnokba, látta, hogy egy hordár messziről integet feléje. - Itt a kolléga! - mondta ez, s egy mellette álló társára mutatott. - A nagyságos úr Kolozsvárra akart utazni - közölte ez -, de amikor megmondtam neki, hogy éjfél előtt nem indul vonat, azt mondta, jó lesz neki Miskolc is, Kolozsvár helyett. Kimentünk a peronra, megjegyzem, semmi bőröndje nem volt a nagyságos úrnak, csak az a szék, jegyet pedig nem váltott, mert azt mondta, szabadjegye van, s a portás épp nem állt az ajtónál. Egy ideig sétált a szerelvény előtt, aztán meggondolta magát, azt mondta, ilyen hűvös időben nem szeret utazni, s egyébként is riportra kell mennie a nagytétényi sertéshizlalóba, amelyet megint elöntött a Duna. Egy üveg konyakot vett a vasúti étteremben, aztán a székkel együtt taxiba ült. - S Nagytéténybe ment? - kérdezte Tóni. - Igenis. Hallottam, amint kialkudta a sofőrrel! * Tizenegy óra volt. Tóni villamosra ült, s kiutazott Nagytéténybe. Egy ideig azon töprengett, ne menjen-e el előbb az írógépvállalathoz egy vagy két napi