Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

jük semmi sem volt, legföljebb Tóm télikabátja - de az is olyan állapotban, hogy Elli még a zálogházba sem vitte el. Eladható bútoruk szintén nem volt, a hencseren aludtak, az asztalon ettek, a két széles fotöjt és a szekrényt pedig részletre vették, tehát nem adhatók el. - Nem segít semmi, szívem - mondta Tóni. Ha holnap nem tudunk pénzt szerezni, el kell adni a hencsert, legföljebb a földön fogunk aludni egy ideig! Fél ötkor csengettek. Elli bemenekült a konyhába, de fölöslegesen, mert csak a levélhordó volt, Kassáról hozott levelet. Amikor ismét kijött a konyhából, édes fiatal arca piros volt a dühtől. - Tudod, a körmömmel szedném szét száz darabra azt a pongyolát mondta -, ha nem gondolnék arra, hogy még pénzzé tehetjük. Én átkozott tehén, hogy tehettem ilyet! Az életben nem fogom felvenni, s ha meztelenül kellene járnom, akkor sem! Öt óra lett, s a szerelő még mindig nem jelentkezett. Fél hatkor ismét csöngettek; de most sem a szerelő volt, hanem a házmesterné; a házbérnyugtát hozta fel, amelyet Tóni tegnap sietségében lenn felejtett. Elli apró darabokra tépte, aztán végigheveredett a kereveten, s elaludt. Egy alkalommal felsikoltott álmában. - Azt álmodtam, hogy detektív jött érted - mesélte, amikor felébredt -, le akart tartóztatni, s amikor én eléd álltam, hogy megvédjelek, beleharapott az orromba. Hány óra van? - Hét óra múlt! - Te Tóni, nem lehetne az, hogy engem ítéljenek el sikkasztás miatt s ne téged? Hisz én tettem zálogba a gépet, tudtod és beleegyezésed nélkül. S akkor te nem vesztenéd el az állásodat! Nyolc órakor Tóni felállt, s nagyot nyújtózott. - Ma már nem jön! - mondta. - Vesd meg az ágyat, aranyom, s feküdjünk le, holnap nehéz napunk lesz. Nem, nem kérek vacsorát, nincs étvágyam. * Másnap délben Bór Frici betelefonált az irodába, hogy az apjától nem kapott pénzt, őszintén sajnálja, hogy nem lehet segítségére. Tóni tehát irodaidő után kiment a Teleki térre, s egy ócskással megbeszélte, hogy ez a délután folyamán feljön a lakására; van egy szép, kétszemélyes, eladó rekamiéja, mondta. Délután fél öt volt, mire hazaért, és ebédhez ült. Soványan ebédeltek két nap óta, lebbencslevest és paprikás krumplit, de ebből is alig ettek. Este hétig a szerelő még mindig nem jelentkezett.