Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

- Bór Frici megígérte, hogy holnap délelőtt az apjától kér kölcsön száz pengőt, s ideadja nekem. - Más nincs? - Nincs - felelte Tóni, s lehajtott fejjel a cipője orrát nézegette. Mert azt nem számítom, hogy Halinka Gyuszi azt mondja, most tárgyal egy kiadóval, aki komolyan meg akarja venni egy regényét, s hogy előleget fog rá kérni holnap. Elli szomorúan elmosolyodott - Derék Halinka! - mondta. Tíz éve egyebet sem tesz, mint előleget kér ... igaz, hogy rendszerint adnak neki, mert szeretik ...de egyszer csak megunják ... No mindegy! Ide hallgass fiam! Amikor elmentél, összecsomagoltam a tiszta fehérneműket a szekrényből, leszereltem a csipkefüggönyt, hozzácsaptam a sötétkék ruhádat, a kosztümömet, és az egészet bevittem a zálogházba. Meg akartam tudni, mennyit adnak érte. Tóni hallgatott, de a szégyen az arcába kergette a vért. - Negyvennégy pengőt kínálnak érte, hát visszahoztam - mondta Elli. Ha másképp nem megy, holnap délelőtt leviszem, s akkor neked már csak hatvan pengőt kell hozzászerezned! De még mielőtt a zálogházba mennék, korán reggel elviszem a pongyolámat az üzletbe, talán visszaveszik, s visszaadják érte a pénzt. A retikült is ... - Nem fogják visszaadni a pénzt - mondta Tóni elkínzott arccal. S most végre van egy pongyolád, kicsi szívem és azt... - Hát ha nem veszik vissza, akkor te szerezzél 60 pengőt! - De honnét, aranyom? - kérdezte Tóni. Az egyetlen mentségünk, ha Bór Frici megkapja a pénzt az apjától. Ha ugyan megkapja! * Rossz éjszakájuk volt, már a második! Amikor végre nagy nehezen elaludtak, kínzó álmok nyugtalanították őket, minduntalan fel-felriadtak. Tóni már hajnalban felébredt, s tűnődve, csendesen nézegette a mellette nyugalmas lélegzetvétellel, tiszta arccal alvó fiatal teremtést, akinek ifjú szervezete álmában minden gond és baj fölött diadalmaskodott. A homloka sima volt, s az ajka körül mintha mosoly játszódnék - az ifjúság mosolya. De amikor föléje hajolt, hogy gyöngéden megcsókolja, észrevette, hogy a szeme sarkában egy könnycsepp csillog. Amikor azonban az asszonyka egy fél órával később teljesen felébredt, már sírásra görbült a szája, s a homloka gyerekes ráncokba húzódott. - Édes kis fiacskám, mi lesz velünk! - sóhajtotta. Tizenegy órára ígérte Bór Frici, hogy felhívja az irodában. Tizenegy órától kezdve Tóni minden telefoncsengetésre idegesen összerezzent; aztán nem bírta