Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

- A nevemet is tudja - (vágott) zuhant át a tanár zúgó fején a gondolat, s remegő térdekkel leesett a székre. - Meg kellett volna védenem az igazgatómat - jutott eszébe -, most meg egy asztalnál ülök (evvel) ezzel az emberrel ... Ki ez ... ki ez ... Úristen? (—

s a homlokára Idült az izzadtság. Levette szemüvegét 3 rálchclvc remegő ujjakkal, megtisztította a zsebkendővel.) Néma csend feküdt a teremre. (Künn még egyre zúgott a vihar.) A túlsó oldalon valaki a fizetőt hívta. A szolgálólány csoszogó léptekkel jött be a terembe, hogy a cserepeket összesöpörje. - Ha az igazgató megtudja! ... Úristen! ... s a tanár idegesen simított végig homlokán. - (Utána kellett volna mennem és segítségére lenni, ha rosszul van talán ... de ha megtudja, hogy evvel az emberrel egy asztalnál ülök!) Ki ez? ... el kell mennem! - A gyomra megfájdult az idegességtől. De nem tudott felkelni. Félrehajtotta fejét, s a gőzlepte ablakra bámult. Hirtelen összerezzent. Suttogás s egy száj meleg lehelete csapódott fülének. - Révész Mihály ... a gimnáziumból! ... nem emlékszik, Kónya? ... A leghátulsó padban a kövér Berend mellett! - suttogta az idegen. Igen! Ez a hang! S a hosszú görbe hát! De a szakáll miatt nem ismerte meg, s az arca is, hogy megváltozott, milyen lenyomorodott arca van! CS mont m

á

r tudta, mire emlékezet

t az előbb

, mikor m nli in görbült hnttnl bejött a. terrmbn.) Invében lelbugyogott a sajnálat s szemét lesütve ( valahogy nem tudott az arcába nézni ) odanyújtotta kezét az idegennek. (- Ha az igazgató megtudja!—rezzent ös3zc a következő pillanatban.) (De) Most már nem kelhetett fel. Révész az arcához hajolva beszélt, egyre gyorsabban, szenvedélyesebben. Már tegezte, mint az iskolában. S rumot hozatott az asztalhoz, újra egy fél liter rumot. (- Az istenért!—mondtn a tanílr s frlrmrltr n kezéfc Srrnrni m \> Flí i \ B hangosan kurtát npvptpft, S p.pmi. ^uiv.rftfwi hippit a rég elmúlt iskolai Emlékszel a kémiatanárra? - (mondta) kérdezte - az szeretett engem egyedül. Egyszer birkózott is velem tréfából az udvaron, mikor senki sem látta ... milyen szép, erős gyerek voltam, s majd a földhöz vágtam. Elmosolyodott s elhallgatott. Körülbelül egy negyedórával rá történt... Kónya tanár azt állítja, hogy Révész ez alatt a negyedóra alatt némán, mellére süppedt fejjel, mozdulatlanul előrehajolva ült a székén! O maga nem igen törődött vele ez alatt az idő alatt, a saját felidézett emlékeivel bíbelődött, s aztán az igazgatóval való dolog is eszébe jutott ismét, s mód felett kínozta. (Mit 3zól ez majd hozzá, ha megtudja, hogy ő, Kónya tanár, egy jó órát töltött cl beszélgetésben avval az emberrel, aki jelenlétében őt annyira megsértette.) Hosszas küszködés után elhatározta, hogy megkéri Révészt, valamilyen for-