Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

pénzemmel, amit akarok. Ha sokat okoskodnak, egy fillért sem fognak örökölni. De te ne félj, öcsém, téged nem felejtlek ki a végrendeletből. Hogy is hívnak, kedvesem? Salamon Feri hebegni kezdett. - Feri a nevem - mondta végül is. Szerencsére az öreg nem figyelt rá. - A három legszebb kutyámat és a három legöregebb macskámat fogom rád hagyni - jelentette ki, s kedvtelve megveregette legújabb rokona vállát. - Legalább tudom, hogy jó helyen lesznek. Nóderschnick úr egy újabb üveg pezsgőt nyomott a hóna alá, és Salamon Ferivel együtt ismét visszavonult a hálószobába. Egy félórai iddogálás után Feri már teljesen elfelejtkezett idejövetele céljáról, és meghatva hallgatta Nóderschnick úr élettörténetét, amelyet az elázott öregúr nagy részletességgel adott elő. Előadásából kiderült, hogy a kutyáin és a macskáin kívül csak a lányát szereti ezen a világon. - S azt is el fogom most veszteni, mert egy idegen férfié lett - panaszolta könnybe lábadt szemmel. Salamon Feri felütötte a fejét. - Én is elvesztettem ... - Mit, öcsém? - kérdezte az öregúr érdeklődve. Feri nagyot sóhajtott. - Azt, akit a legjobban szerettem a világon. - Meghalt? - Számomra igen - jelentette ki Feri erélyesen. - Megcsalt, meghalt! Nóderschnick úr résztvevőén bólintott. Az inas egy újabb üveg pezsgőt hozott a szobába. A két új rokon, ki-ki saját gondolataiba merülten hallgatott, az ágyon fekvő fiatal sárkány nagyokat szuszogott álmában. Aztán az öregúr reszelős vékony hangján hirtelen egy nótára gyújtott: ... elvesztettem, elvesztettem piros bársony keszkenőm - énekelte könnybe lábadt szemmel. Feri előrehajolt. Hirtelen minden eszébe jutott. - Mit vesztettél el? - kérdezte. - Piros bársony keszkenőmet - dúdolta az öregúr. - Mást is elvesztettél, Pista bátyám! - jelentette ki Salamon Feri nagy határozottsággal. Az öregúr elhallgatott, és Feri felé fordult. - Honnét tudod? - kérdezte szemmel látható megrökönyödéssel. - Már elmondták neked? Bizony, öcsém, tegnapelőtt elvesztettem az irattáskámat! A szobában csend lett. Salamon Feri lehajtotta a fejét. Szóval megkerült az elveszett irattáska tulajdonosa, gondolta, s a szíve kissé elszorult. Búcsút kell tehát vennie a négyezer pengőtől! Mert arról aztán szó sem lehet, hogy ne adja vissza a pénzt ennek az elbűvölő, jóságos szívű öregúrnak, akinek még a