Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

- Úgy, hogy csak a kutyákat és a macskákat szereti, s minden kóbor kutyát felszed - magyarázta az asszony. - Van vagy húsz kutyája és macskája a házában. Az asszonyt ebben a percben elhívták, Salamon Feri tehát elköszönt. A kapu elé érve azonban megállt, és elgondolkodott. Néhány perc múlva újra elhagyta a Balázs utcát, és végigjárta a környező utcákat. Egy félóra sem telt bele, s egy hathetes kölyökkutyával a karján ismét megjelent a Balázs utcában. A kiskutyát két pengőért egy ócskavasasnak az udvarán vette, akinek a kutyája hatot kölykezett. Valódi fajkutya volt, a feje pulifej, a lábai fajtiszta dakszlilábak, a farka egy ugyancsak fajtiszta komondorfark. Egy kollektív kutya volt, több nemes faj buzgó vetélkedésének terméke. Ha megnő, egy ókori sárkányra fog hasonlítani, gondolta Salamon Feri, és gyengéd szeretettel megveregette az állat kövér hasacskáját. A komondorszerű fark azonnal heves csóválásba fogott. Kissé kényelmeden volt ficánkoló kutyával a karján járni az utcán, de a cél megérte. A 29-es szám elé érve meglepetve állapította meg, hogy számtalan autó sorakozik a kapu előtt. Amikor az előbb erre járt, még egy sem állt itt. Egyemeletes ház volt, a zöld vakolat nagy darabokban mállott le a falakról. A kapun egy tábla: NÓDERSCHNICK ISTVÁN gyáros Salamon Feri néhány pillanatig tétovázott, aztán becsöngetett. Elhatározta, hogy mielőtt bejelenti magát, megkérdi a kaput nyitó cselédtől, mit jelent ez a sok magánautó a ház előtt. Az is lehet, hogy el kell halasztania a látogatást. De erre nem került sor. Alighogy megnyomta a gombot, a kapu nyomban kinyílt, s egy fekete ruhás, fehér kesztyűs inas azonnal megindult előtte, karjának invitáló mozdulatával mutatva az utat. A lépcsőházba érve egy másik fehér kesztyűs inas vette át a kalauzolást, míg az első udvarias fejbiccentéssel elköszönt, és visszament a kapuhoz. Salamon Feri még magához sem tért meglepetéséből, s már egy ideiglenes ruhatárnak berendezett tágas hallban találta magát, ahol az inas azonnal óvatosan kivette kezéből a nyugtalanul fészkelődő s vinnyogó kutyát, aztán lesegítette a kabátot, s egy számot nyomott Salamon Feri kezébe. - A kutya a ruhatárban marad, nagyságos úr? - kérdezte. Hová kerültem én, gondolta Feri megrökönyödve. Mi van itt tulajdonképp? A szomszéd szobából hangos beszélgetés zaja szűrődött át, s a fajkutya velőkig hasító vékony hangján elkeseredett csaholásba fogott. Salamon Feri ijedten a karjába kapta.