Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

- Bizony igaz - bólintott Nóderschnick úr. A tizenhetedik parti után azonban hirtelen valami reménysugár csillant fel Salamonban. Kettesben ült a kályha mellett Nóderschnickkel. A hetedik fél liter kadarka és a sok csődöt mondott kísérlet vakmerővé és türelmetlenné tette. Elhatározta, hogy direkt támadásba megy át. A zsebébe nyúlt, úgy tett, mintha keresgélne. - A keservit - kiáltotta - nem találom a tárcámat. Csak nem vesztettem el? Merően szemügyre vette a vendéglős izzadtan fénylő, nagy, lila arcát. Nóderschnick úr borúsan nézett maga elé, és hallgatott. Talán azért aggódik, hogy adós maradok a cechhel, gondolta Salamon. A nadrágzsebébe nyúlt, egy csomó ezüstpénzt vett ki, megcsörgette, majd visszacsúsztatta. - Valami pénzem még maradt - mondta, miközben lázasan kutatott minden zsebében -, de a keserves keservit, a tárcámat, úgy látszik, tényleg elvesztettem! Nóderschnick arca szemmel láthatóan még aggodalmasabbá vált. A falon függő fekete táblára nézett, amelyen épp most pecsételődött meg a tizennyolcadik parti sorsa, aztán bólintott, a homlokán újabb ráncok képződtek, az arca majdnem elfeketedett. Egész testével Salamon felé fordult. - Én is elvesztettem - kezdte el fakó hangon. Ekkor lépett közbe Salamon Feri híres pechje: a vendéglős nem fejezhette be a mondatot. - Nóderschnick úr - hangzott a pálya felől - gyerünk, maga következik. - A vendéglős felcihelődött, és előrebaktatott. Salamon Feri pedig abban a pillanatban megérezte, hogy amennyiben csakugyan Nóderschnick úr vesztette el az irattáskát, vissza fogja neki adni a 4000 pengőt! Ezt a derék peches embert nincs szíve megkárosítani! A vendéglős visszaült az asztalhoz. - Majdnem szivart dobtam - mondta nyögve. - Szerencsére, az utolsó dobással eltaláltam a bal fát! - Mit mondtál az előbb? - kérdezte Salamon, lélegzetét visszafojtva. - Semmit! - Hogyhogy semmit? Azt mondtad, hogy te is elvesztettél valamit. A vendéglős értelmetlenül nézett Salamonra. - Ja, igaz - dörmögte. - Én is elvesztettem 1920-ban, huszonegy évvel ezelőtt a tárcámat. Szerencsére nem volt benne pénz, csak a nagypapám fényképe. De hála Istennek, azt is visszakaptam! - Huszonegy évvel ezelőtt? - kiáltotta Salamon dühösen. - Akkor vesztettél el utoljára valamit? - Nem - mondta. Tegnap is elvesztettem valamit. Salamon Feri tátott szájjal bámult rá. - Tegnap? - kiáltotta. - Mit vesztettél el? Az ég áldjon meg, beszélj már! Nóderschnick úr bólintott.