Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

- Hát, ha nem megy el jószántából - közölte velem az állomásfőnök -, akkor kidobatom. S erre a vasúti bakter s a másik egyenruhás minden teketória nélkül megragadta a vállamat, s a legkíméletlenebb erőszakkal szabadlábra helyeztek. De ekkor még nem mertem örülni. Künn álltam a hideg éjszakában egy isten háta mögötti kis bosnyák állomáson s metsző hegyi szélben, körülbelül százötven kilométerre Vélje Gorcitól. Az öntudatom alatt ugyan már átsuhant valamilyen remény, hogy talán mégis elérek az árverésre, de azért még nem mertem nyíltan szembe nézni ezzel a lehetőséggel. Egyelőre kizárólag a detektív foglalta le minden gondolatomat. Nem tudtam letenni arról a gyanúról - főképp, ha felidéztem vad crnogorac arcát -, hogy szándékosan hagyott magamra, hogy alkalmat adjon a szökésre ...és aztán amúgy istenigazából elintézhessen. A hideg végigfutott a hátamon, ha eszembe jutott a gonosz tekintet, amellyel végigmért. Ezért hát megfogtam a vasúti baktert, száz dinárt nyomtam a markába, s megkértem, hogy jöjjön velem, s egy pillanatra se hagyjon magamra. S azzal nekiálltunk, átkutattuk az egész állomásépületet, majd egy-egy lámpással a kezünkben az épület egész környékét. Kerestük a detektívet a „Muzci" feliratú kis deszkabódéban, az állomás mögött, a főnök baromfiudvarában, a raktárépületben, a konyhakertben, a pajtában, a fáskamrában, a tehénistállóban, a juhakolban, mindenütt kerestük olyan buzgalommal, ahogy ő keresett volna, ha én tűnök el. De végre is meg kellett állapítanom, hogy nyomtalanul elpárolgott. Elvesztettem a detektívemet. Szabad voltam! Első dolgom természetesen az volt, hogy megtudakoljam, milyen útonmódon juthatnék el a lehető leggyorsabban Vélje Gorciba. Mert most már sejtettem, hogy itt valami hiba van a kréta körül. Ez a detektív, aki előbb lefog, aztán maga eltűnik, ez szeget ütött a fejembe. Hátha a konkurencia ... a Délvidéki keverte a paklit, hogy engem távol tartson az árveréstől! - Mikor indul a íegközelebbi vonat Vélje Gorciba? - kérdeztem a bakteremtől. - Holnap éjjel egy órakor. - Előbb nincs vonat? - Nincs. - Olyan sem, amely legalább közelebb vihetne Vélje Gorcihoz? - Dehogynem - felelte -, van egy vonat, amely Gregorvacig megy. Onnét már csak száz kilométer Vélje Gorci.