Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

- Egy óra előtt egy perccel nem fogadunk el útlevelet - mondta ingerülten. - Tessék holnap visszajönni! - De nekem ma el kell utaznom! - Majd elutazik holnap! - A hivatalnok arca kipirult a dühtől. - Tetszett volna korábban jönni! Azt hiszik az urak, azért vagyunk itt, hogy az önök útleveleit lessük. Bertók Pista megfordult, s kiment az ajtón. Nyugodt volt, tudta, hogy ma este hét óra harminckor mégiscsak el fog utazni. Az előszobában félrehívta az altisztet. - Legyen szíves, intézze el nekem ezt a vízumot - mondta horvátul, s egy tízpengőst nyomott az ember markába. Ez gondterhelt arccal nézegette a bankjegyet. - Az a baj - dörmögte -, hogy már bent tetszett lenni Pavlics úrnál! Azonnal hozzám kellett volna jönnie. - Nem tudja elintézni? Az ember vállat vont. - Ha egy órán belül elhozza a vízumot - mondta Bertók -, még tíz pengőt kap. A Falk Miksa utcai sörözőben fogok ebédelni! * Még egyszer kinézett az ablakon, s mélyen beszippantotta a pályaudvar füstös levegőjét. Másodosztályú jegyet vett. Vasúton ülve is tudott aludni, hálófülkét majd csak visszafelé vesz, ha elintézte megbízatását. Ha nem tudja elvégezni a feladatot, harmadosztályon jön haza. Minden idegszálában elfogta most az a hivatalnoki életben oly ritka érzés, hogy nem csak a cégért, az elvont, láthatatlan tőkéért, hanem önmagáért is dolgozik. Büszke volt a megbízatására, s bár olyan óriási felelősséget raktak a vállára, amilyennel talán életében soha többé nem fog találkozni, nyugodt s magabiztos maradt; ha rajta múlik, el fogja végezni a munkát. Volt még egy külön, váratlan öröme is ezzel az útjával kapcsolatban: találkozni fog Belgrádban Böskével, akit most már több, mint három hónapja nem látott. Böske félig-meddig a menyasszonyának számított, bár hivatalosan még nem váltottak jegyet. A lány három éve lépett be a Drach céghez, s ugyanarra az osztályra került, mint Bertók Pista; fél év múlva már rendszeresen együtt jártak hangversenyre, moziba, színházba. A lány Pistán kívül senkit sem engedett közel magához, s amikor egy régebbi udvarlója, egy fiatal vegyészmérnök megkérte a kezét, gondolkodás nélkül kosarat adott neki. Egy évvel ezelőtt azonban áthelyezték a Drach cég belgrádi fiókjába (Böske bácskai születésű volt és folyékonyan beszélt szerbül), s azóta már csak vajmi ritkán találkoztak.