Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)
nál és indítékoknál vagyunk - a bukott forradalmat követő kiábrándulásnál és útkeresésnél, mint amelyek az előttünk álló fantasztikus regény elgondolását és útkeresését táplálták. A regény befejezéséről tudósító levelében (l. Liebe Mamuskám! 73. levél) Déry megjegyzi, hogy annak gépiratait el kívánja küldeni a Nyugat/ía&, Vészi Margitnak Rómába, Stefan I. Kleinnek Frankfurt am Mainba és Faludi Ivánnak Svédországba. Az utóbbi három küldeményt természetesen fordításra szánta. A további levelek csupán a német fordításról tesznek említést (már a címe is megvolt: Der Fremde tritt auf), amely már-már eljut a nyomdafestékig az Ullstein kiadónál. Am a tervezett sorozat, amelybe szánták, végül mégsem indult meg (uo. 97. levél). tanár fázósan lepett az ablakhoz. Künn recsegett a vihm\_ajii5pihck' Üycget s-aTTc^cTccn elcsen hüzott be a fagyos levegő.) A tanár kedvetlenül bámult ki az ablakon. A szoba hideg volt, holott a gazdasszonya reggel óta fűtötte a hubogó vaskályhát, s ő maga is egyre-másra cipelte be a konyhából a nedves, nehéz fadarabokat, s letérdepelve a kályha mellé (nagyokat) nyögve gyömöszölte (szakadatlanul) az irdatlan tuskókat a mérgesen lihegő, tüzelő nyílásba. (S utána mindig kezet mosni, ., mert n jfa piszkos .. . nem leh rt így Holrnrnil p i fa ihi'llmul nrrrtt nr rrrtnlnn heverő, tOüierdek, még lcijavftatlan dolgozatfüzetro.) (A tanár) Vékony ember volt s örökké fázott. Gyomorbajos, sovány arcát sárgára fagyasztotta a hideg, s lelógó szőke vékony bajusza is mintha csak bosszantására nőtt volna ily ritkára, hogy a hideg ellen ne védhesse vele a száját. Magas gallért és nagy szemüveget viselt. Az ablaknál állt most, kétségbeesetten ropogtatta ujjait, mint mindig, mikor kizökkent a rendes kerékvágásból s valamüyen szokásán változtatnia, valamiben határoznia kellett. A szobában didergett, hogy a foga vacogott, de tudta, hogy a kaszinóban nincs vacsora hét óra előtt - s mit lődörögjön ő ott egyedül egy óra hosszat a kongó teremben! (s amíg oda is elér ebben a viharbaiT : JUrjuilml-^ dolgozatokat vacsora előtt iroktniHjayjmnj - még^H^H^VlTsnnkészült el... Tehetetlenig s a vekkerórára nézett könyörögvc7tcTdntotcvcl noszogatva az időt. Ide-oda járkált a szobában, az ablakhoz) AZ IDEGEN MEGÉRKEZIK (A;