Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)
- Az úr tehát (ugye) detektív? - szólalt meg hirtelen az öreg tanító -, amolyan Privatdetektiv, ahogy mondják? - s kissé ellenséges pillantással mérte végig. De Virág nem felelt, csak kezével legyintett. Hegy árnyékába kanyarodott be az országút, s az erdők hűs lélegzete feloldozta a kiszikkadt nyelveket. Virág háta mögött lassanként halk beszélgetés indult meg. - Már kétszáznál is több - hallotta az őrmester érdes hangját -, ennyit jelentettek be, s hát még akikről nem tudunk, az még ennél is sokkal több, azt mondják. - Bűnös dolog ez - felelte egy paraszti hang -, ki kell pusztítani az ilyen embert... - Puskatussal ott ütöm agyon, ahol érem - s szinte hallatszott, amint szájából fröccsen a nyál. Virág undorodva előresietett. A hangok lassankint el-elmaradoztak tőle, csak az öreg tanító szuszogott mellette. S ez hirtelen beszédessé vált. De Virág nemigen hallgatta. Gondolatai ismét elkalandoztak, tekintetét a földre sütve, szórakozottan hümmögött csak az öreg kérdezősködéseire. - Hihetetlen - mondta hirtelen hangosan, s megállt. Révész utolsó feljegyzésein gondolkodott épp, s egy percre összesűrítve, megjelent előtte az utolsó hónapok egész története, ahogy saját tapasztalatai s Kónya vallomásai alapján ismerte - egész valószerűtlenségében, középkori babonásságával, egy óriási fantasztikus hazugság mezét öltve fel vértől csepegő, légből szőtt testére. Nem! Nem lehetett elhinni józan fővel, hogy valaki, mint egy varázsló, más alakba változzék, más emberi vagy állati alakba, s másokat is elváltoztasson. - Lázálom ez, delírium, (csalódás) csalás ... (rettenetes) hazugság! Az öreg tanító arcára nézett, mintegy feleletet vár va gyötrő k ftség?" :a-f :CÁtt csak ő látja így mindezt, tán_ iűások tudják c bltveszcsalás lózan megfejtését, s ä tán beteg vagy örült, mint ahogy Kónya Í3 azzá lett már.) - ... az éjjel is elindultak egy páran a mi falunkból - mondta az öreg, monológját folytatva rendületíenül -, a Gyertyásék lánya, meg az öreg János bá' fia s az a félszemű kótyagos is alighanem, aki ... Virág betapasztotta fülét. - Őrület - mondta hangosan többször egymás után, az öreg meglepődve nézett rá. - Valami baja van az úrnak? - kérdezte szánakozva. (Do Virág nom frHt Hirtolon npátinhn hnnilvn^jjorjjj^dî idngrkknl, i• T^l• veszett, hallg atag csügged rssel l44k^^n^KT^fT : ?1t tova az úton, karjai ide-oda lendülve; mint derékbetört evezők lógtak görnyedve haladó tC3tc két oldalán.) Erdőben masíroztak keskeny gyalogösvényen, egymás mögött sorakozva libamódra, talpuk alatt az őszi korhadások ropogó szőnyegével. Esteledett
