Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

- Csak meg ne ártson neki! - mondta Kázmér. - Volt még vagy két deci! Az idegen ezalatt láthatólag megerősbödött, s felvidult a szerencsésen elvégzett műtét hatása alatt. Kiegyenesedett a székben, felsóhajtott, s kezével lassan végigsimított homlokán. - Köszönöm - mondta hangosan, és még egyszer megismételte: - Köszönöm! ... Nem árt meg ... sokkal többhöz szoktam ... alkoholista vagyok ... Még egyszer köszönöm. (Egy) Félóra lefolyása alatt szinte teljesen rendbe jött. Csodálatos gyorsasággal elevenedtek meg imént még (egészen) merev tagjai, már fel tudott állni a székről, s bár kissé tántorogva, de minden segítség nélkül átment a másik szobába. Mosakodni akart, s csak azután ebédelni. S hogy tulajdonképpen még meg se hívták ebédre, arra nem is gondolt - magától értetődőnek látszott nyilván, hogy egy szerencséüenül járt, beteg embert nem eresztenek el ebédidőben koszt nélkül a házból. - De hát mi történt vele tulajdonképpen? - kérdezte az asszony férjétől, várakozó s kissé elégedetlen arccal. Ez türelmeüenül rántotta meg vállát. - Hisz láttad, hogy beszélni se tudott... honnét tudjam? - felelte, s az ajtó felé fordult. Azután eszébe jutott valami. A szakálla megremegett, s hirtelen harsogó, kövér nevetésbe tört ki, alig tudván megfékezni, hogy át ne hallassék a szomszéd szobába. A feleségéhez lépett, s a fülébe súgott egy szót. - A gorilla! - mondta. De az asszony nem értette. A gyerekek lármázni kezdtek. S az embernek újból meg kellett ismételnie bizarr gondolatát. - Ha meztelen volt! - súgta, s a szakálla ide-oda remegett. - Miért ne nézhették volna gorillának ... az emberek! - tette hozzá lesújtó megvetés hangján. - De hisz akkor őrült! - ijedt össze az asszony. Elég gyors észjárása volt máskor is. (A férfi ismét csak a vállát húzta feleletül. Ötlete hirtelen széles jókedyje derítette. S nem bánta akármiért s akárhogyan is van, a dologt^tsz^tTneki, s örült, hogy az ő házában s ővele esett meg ez a fior^s^-kalánd. S hogy baj ne származzék belőle, arra is gondja lesz^^^^^--— Egyelőre szimplább s köz^lei^b^fe^vő megoldások folytán fordult be a másik szobába, eszéb^e^jutv^Thogy szekrénye nyitva, s az idegen egyedül van a szobábaj3k^6v^tos és mindennel számot vető természet volt, s amellett a feleségcTís biztatta már, hogy nézzen utána, mivel foglalkozik furcsa vendégük.) Körülbelül negyedóra múlva (jöttek vissza együtt mindketten, s az asztal hoz ültek. A vendég) az idegen kijött a szobából, megmosakodva, felfrissülten s kissé türelmetlenül várta az ebédet, aztán mohón, sietve kanalazta be az