Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

melyet az író ebben a regényében sötétlátó fantáziával előre látott, de ha nem marad több egy temperamentumos, érdekes író fantasztikumánál, akkor is felejthetetlenül új világításba helyezte sorsunkat, életünket. A Panoráma olvasói bizonyára nem lohadó izgalommal fogják követni fantasztikus sétáját egy lebilincselő íróegyéniség képzelőerejének. " A Mamának írt leveleinek tanúsága szerint Déry A menekülő emberi 1920 novembere és 1921 januárja között vetette papírra (l. a Liebe Mamuskám! 69-73. egységeit). November 29-én kelt soraiban úgy vezeti fel ezt a munkát a fia bécsi bankikereskedelmi elhelyezkedését szorgalmazó anyának, mint amit már korábban, „már Budapesten elkezdett". - így volt-e a valóságban? Vagy csupán a címzettben nem sok lelkesedést keltő foglalatosság kegyes antedatálása, ma már nem dönthető el. Annyi bizonyos, hogy a regény alapelgondolásához meglehetősen széles természettudományi és filozófiai ismeretek voltak szükségesek. Számos jel arra utal, hogy Déry tudatosan készült e jártasság megszerzésére. Elsőként a feleség szólja el magát az október 21-én írt levelében, amikor azt írja a Mamának, hogy férje angol nyelvtanulás helyett a fantasztikus regény „befejezéséhez" szükséges pszichológiai szakmunkákat tanulmányoz. (PIM Kézirattár) Érzékelhető e széles kitekintésű tájékozódás Déry néhány héttel későbbi, december 22-i leveléből is, amely felsorolásszerűen említi meg, hogy „az utóbbi időben" Wells, Keller, Bergson, Dante, Tolsztoj, Thackeray szerepeltek olvasmányai között. Végül nem érdektelen egy további bejelentése sem, amely már arról számol be, hogy új olvasmányai tudományosak, a természettudomány új eredményeihez kapcsolódnak. Igaz, mindezek keletkezése már a regény befejezése utáni hetekből származik: 1921. február 22 - mégis egyértelműen jelzi azt az érdeklődést, amelyből A menekülő ember tudományos és biológiai vonatkozásai táplálkoztak. A regény első elemzője, Pomogáts Béla elsősorban annak filo-. zófiai gyökereivel: Henri Bergson emlékezés-elméletével és Carl Jung nemrég felfedezett „kollektív emlékezetének" a hatásával foglalkozik monográfiájában (Déry Tibor. Bp., 1974. 29-30.) S jó irányban tájékozódik. A fent idézett levélben említett szerzők közt ott találjuk Bergsont, igaz, kötetének pontos címe nélkül. A menekülő ember főhősének érvelésében