Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

(Elakadt, s fuldokolva az izgalomtól loült a székre. Egész sovarryjo^l»ügy remegett, mint a kocsonya. Az emberek megütközvejij>yanaktf^^ a vizsgálóbíró szentül meg volt rólagy^zijdverlíÓg^rülttel van dolga. Ezek szerint valószjnji^veltrlíogyha Virág kollégája nem jön segítségére, KonyajiejjiaialoslUia^a meg szándékát, s a dolgok talán egész más fordulatot vCSzncíc...) Virág rohant be izgatottan a terembe. Csak egy negyedórával előbb értesült, hogy Kónyát ki fogják hallgatni, s ezt megelőzően okvetlenül beszélni akart volna vele. - Kolléga úr - támadt rá azonnal Kónya, székéről felugorva s feléje szaladva -, maga tudja kérem, vállaljon garanciát... Hadarva beszélt, alig lehetett megérteni. Később megnyugodott, s tiszta, érthető mondatokba foglalta véleményét. - Virág, maga tudja - mondta -, hogy Révész gyilkolta meg a pénztárost... és a postamester is ... Virág vallomása nagy hatást tett a jelenlevőkre. A városban gyorsan híre terjedt Kónya kihallgatásának, s néhány bátrabb jellegű polgártárs kimerészkedve az utcára, a törvényszék épületében gyűlt össze megtudni a legújabb híreket. Hogy a két tanárnak hogy sikerült meggyőzni a törvényes közegeket a védelmi intézkedésekben vállalandó szerepük fontosságáról, kisebb érdekes ségű, elég annyi, hogy röviden két csendőr kíséretében mind a ketten megjelentek az iskolában, s az igazgatósági szobát lefoglalva, lázas munkálkodásba kezdtek. A városban ezalatt újabb s újabb, nagyobbrészt felelőtlen vészhírek érkeztek az állat kalandozásainak különböző stációjáról. - Virág! - mondta Kónya - el kell őt fognunk, mielőtt visszaváltozik ... (kell ...) érti, mert különben késő ... soha többé nem kaparinthatjuk meg, ha egyszer eredeti formáját s öntudatát visszanyeri ... (s aldcor lcépzcyc_£aak^, bármely pillanatban más alakba váhozhajik^^^-s-éf^ nem merejcjnajdjk^^ tudom majd, hogy nem neki nyújtrjm^Tcczcmct...) Megborzadt. - Az életemmel játszom, Virág - mondta lassú hangon. - Ha most nem fogjuk el, hát soha ... Bámulatos ruganyossággal gondolkozott, (s dolgozott) A veszély érzete volt-e az, ami így megnövelte erejét, vagy pedig az a lelki megrázkódtatás, (miben előző nap az állat kitörése előtt része volt,) nem lehetett tudni. Annyi bizonyos, hogy rendkívüli erőfeszítésekre volt akkor képes ... - Ide hallgasson Virág! - mondta határozott (erős) hangon. - (A lcgna gyobb emberi, nem, emberfölötti erőfeszítést kell kifejtenünk,) Mindent el kell