Déry Tibor: Knockout úr útijegyzetei. Elbeszélések 1930–1942. Erzählungen aus den Reiseerlebnisse des Mr. Knockout (Déry Archívum 3. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Knockout úr útijegyzete

maga a tükör is kissé homályos. T.-nek mégis feltűnik a törékeny leányarc szokatlan sápadtsága: ~Z.11a várószobában agyonlőtte magát. A lélekfényképész ökle dörögve csap le az asztal lapjára: - Hányszor megkértem már, kisasszony - mondta indulatosan -, hogy örömtelen közléseivel látogatóim idegeit ne... - Hirtelen félbeszakítja magát, vállat von. - Egyébként!... Ki is az a Z. 27?... Önarckép? - Nem - válaszolja a hallatlanul kellemesen csengő, kissé elfogódott hang -, a huszonegy éves feleségéről készült fölvétel. A nap forrón süt a műterem nagy ablakain át, a sarokban magas, ízeit lábakon áll a mahagóni-vörös nagy fényképezőgép. Smith úr sóhajt és kedélyes hasa fölött összekulcsolja kezét: - Az igazság árnyéktalan arca - mondja és gúnyosan mosolyogva néz vendége szemébe. - Szerelmem - mondja T. három nappal később A.-nak, amikor délután érte megy a hivatalába -, ne fényképeztessük le magunkat? Tudok egy nagyon jó műtermet. T. három álmatlan éjszakát virrasztott át, félelem és irónia, magabiztonság és babona keverednek érzéseiben, és olyasfajta különös alakzatot öltenek, mint egy disznóhólyag, amelyet csak lazára fújtak és mégis majd szétpukkan. Három napja gurítja ezt a képződményt ítélőképességének fénysugarai alatt, akár a ganajtúró bogár a golyócskáját, és óráról órára ingerültebbé, zavartabbá válik. Amikor belekarol kedvesébe, hogy elinduljon vele a felhőkarcolóhoz vezető úton, határozatlanabb, mint valaha. A nap elviselhetetlenül forró, a házak túlságosan fehérek, az árnyékok túlságosan feketék. T. számára éppoly valószínűtlennek tetszik a világ, amelyben mozog, mint Jonathan Smith úr műterme. - Gyere gyorsabban - sürgeti A.-t, aki könnyedén lebeg mellette, akár egy rózsaszirom -, vagy mit gondolsz... várjunk egy hűvösebb napra, hogy lefényképeztessük magunkat? ... Szamárság, nincs hűvösebb nap! A. behunyja fél szemét, amelyet porral szórt tele a forgószél. - Olyan ingerült vagy néhány napja -panaszkodik. - Mi bajod drága T.? A férfi nem válaszol. - Hol voltál tegnap délután? ... D.-éknél? ... Nem igaz, odatelefonáltam... Hogy hány órakor?... Fél nyolckor! Hogy már hétkor elmentél? ... Különös! Valójában azonban nincs ebben semmi különös, T. mégis belülről szét van roncsolva. A. minden szava kétértelműnek tetszik, minden mozdulata gyanús, a lelke átláthatatlan, akár egy darab feketeszén. - Már megint egy új kalap! Az ablakon szórod ki a pénzt! - De hiszen ez egy tavalyi kalap, T., csak a szalagja... Ha van rá lehetőség, hogy a lelke mélyére nézzünk, nem szabad elszalasztani az alkalmat. Ha azonban az a műterem ott a külvárosban csak délibáb,