Déry Tibor: Knockout úr útijegyzetei. Elbeszélések 1930–1942. Erzählungen aus den Reiseerlebnisse des Mr. Knockout (Déry Archívum 3. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)
A szórakozott ember
nem kapott, senki nem szerette... - Hát én? - mondja Josephine negédesen és részegen ragyogó tekintetet vet a magasba. - Hallgasson, Madame, - mondja Goethe szigorúan. - Önről köztudomású, hogy boldog-boldogtalannal megcsalta férjét. - Josephine sértődötten hátat fordít a beszélőnek, sápítozva elrepül. - Egyébként is csak azóta érintkezik barátommal - kiáltja utána Goethe magánkívül -, amióta tudja, hogy pénze van! - Mennyi is az? - kérdi Demosthenes. Gothe a pohár széléről leköp az abroszra. - Rengeteg - mondja -, ezerhatszáz! - Bagatell - hümmög Josephine. Éjfél rég elmúlt, illik már hazamenni. Fizet, felveszi kabátját, kalapját s gyors léptekkel megindul a kijárat felé. Szerencsefia: Immár a legyek is irigylik. - Azért mégis csak ki kellett volna vennie a pénzt a tárcából s átteni a sajátjába! - gondolja, amikor benyit a söntésbe. Ott sokan vannak, sok kipirult arc, hangos beszéd, valósággal át kell furakodnia a tömegen, hogy a kijárathoz jusson. A pléhasztal mellett halad el éppen, amikor hirtelen éles kiabálást hall a háta mögött. - Mit nyúlkál maga annak az úrnak a zsebébe? ordítja egy vastag hang. Ugynabban a pillanatban valaki félrelöki, eléje kerül s az ajtót felrántva, kiugrik a szabadba. Zűrzavaros ordítozás háta mögött. Ellopta annak az úrnak a pénztárcáját - süvölti az előbbi vastag hang -, láttam, amint hátulról belenyúlt a zsebébe. - Valaki kiveti magát az utcára. Tolvaj... fogják meg! - kiáltják. Az utcáról hideg levegő csap be a söntésbe. - Az én tárcámat? - dadogja kérdőn. Megtapogatja két oldalsó zsebét, amelyikben az új tárca volt, üres. De ha a tolvajnál megtalálják azt a tárcát, az idegen névjegyekkel! Hangosan nevet, olyan hangosan, hogy mindenki elhallgat körülötte. - Dehogy lopták el az én tárcámat - mondja és zsebkendőjével letörli a verejtéket porszürke arcáról. - Az én tárcámat nem lopták el! Kövér, vörösarcú ember áll mögötte: - Uram, a saját szememmel láttam, hogy... - Ugyan - mondja. - Itt a tárcám, tessék! - kihúzza a zsebéből. Csend támad körülötte. Gyorsan kimegy az ajtón. Odakünn süt a hold, a kocsmából még sokáig utána hallatszik az izgatott kiáltozás. Gyorsan jár, nehogy valaki még utolérje. A háta kissé hajlott. Amikor hazaér, az előszobában, kabátja alól kirepül Josephine s leül a fogasra. Agyonüti. Aztán lefekszik: reggel 7-kor fel kell kelnie, hivatalba mennie.
