Déry Tibor: Knockout úr útijegyzetei. Elbeszélések 1930–1942. Erzählungen aus den Reiseerlebnisse des Mr. Knockout (Déry Archívum 3. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)
A szórakozott ember
Suchnyra hivatkozni. - Hans Suchny a MA bécsi szerkesztői felelősségét vállalta 1923/25-ben; 1934/35-ben pedig Mallorcán volt Déry segítségére. - A további kutatások talán fényt fognak deríteni e légies összefüggések földi vonatkozásaira. allak Lundcnnó tanárnónak fogadónapja van.) Knockout úr Stockholmi tartózkodása idején Tallak Lundenné tanárnőhöz is ellátogatott. A tágas, világos bútorzatú szalonban, melynek ablakai a parkra nyílnak, már négy vendég ül, meghitt csoportokban, hosszú üvegfalnak is beillő ablak alatt. Odakünn szél jár, már őszül, vörös levelek csapódnak az üvegnek, néha ha halkul a beszélgetés, behallatszik a felvert tenger mélyebb kísérete. A kertből friss fiúkiáltások hallatszanak, az ablak mögött egy-egy percre két apró barna test tűnik fel s múlik el újra, a kilencéves ikrek, amint meztelenül, nedvesen, lombkoszorúzta fejjel hajszolják egymást a szélben és esőben. A szalonban már fűtenek. (M.) Mariani, a geológus szivarozik. Beszívta a füstöt, behunyja a szemét, s oly méla tekintet vet az elszálló füstfelhő után, mintha önön testének darabja vált volna le és oszolna szét a légben. Kicsapódik az ajtó: egy nagy, sárga gesztenyefalevél száll be a szoba közepébe, ott megfordul tengelye körül, s felrepül a díványra. Mögötte lebegő kabátszámyakkal a huzatban Möbius munkaügyi miniszter szál be a szoba közepébe, megfordul tengelye körül, s leül a díványra. A gesztenyefalevél panaszosan zizeg. A miniszter bocsánatkérő arccal néz szét a szobában. - Lundenné asszony - mondja -, persze, megint elkéstem. Ebben a pillanatban szabadultam a minisztériumból, ahonnét négy órával ezelőtt el kellett volna szabadulnom. Hát igen! A háziasszony felé fordítja sárga őszi levélarcát, mosolyog. A hangja zizeg, mint a szeptemberi lomb. Ha a szél behúzna a szobába, fölkapná Möbius miniszter urat és felragasztaná a mennyezetre. Möbius úr olyan vékony és átlátszó, mint egy szitakötő. - Hát igen - mondja. - Ha összeszámítanám, amit már életemben elkéstem és levonnám éveim számából, tíz évvel lennék legalább fiatalabb. Kin hajtsam be ezt a hiányt, kérem? Kérdőn szétnéz a társaságban. A társaság mosolyog. Möbius miniszter úr összesen harminckét éves. Minek ebből levonni.? A szobalány ezüsttálcán egy csésze üres teát hoz be, leteszi az új vendég elé. Möbius mélán kavargatja. - Az az érzésem (van) néha - mondja -, mintha úgy ülnék az időben, mint egy kádban, amibe túl sok vizet eresztettek. Felül vékonyan csurog ki a víz, de ha csak megmozdulok is, rögtön kicsap legalább egy liter. Hát ezért húzom
