Déry Tibor: Knockout úr útijegyzetei. Elbeszélések 1930–1942. Erzählungen aus den Reiseerlebnisse des Mr. Knockout (Déry Archívum 3. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Itthon

olcsó ékszereitől, hasonló prémjeitől és más ily luxuscikkeitől is megvárni, hogy a napi - egyre drágább - kenyeret megkeresse, 1941-ben látogatót kapott; Z. ügyvéd, elhalálozott férjének egyik barátja kereste fel. - Van egy ötletem, Laura! - kiáltotta már az ajtóból az ügyvéd úr. - Ritka esemény! - hangzott a kissé gunyoros, de másképpen emberszerető fiatal aszszony válasza. - Mit akar kezdeni vele? Az ügyvéd úr azt tette, amit mindközönségesen a gondolatokkal tenni szokás: közölte. Van neki egy kis nyolcszobás villája Balatonlellén - magyarázta -, s X. asszony ebben panziót nyithatna. A házbérletet hitelezi neki az idény végéig; ha az időjárás kegyes lesz, összeszedhet egy kis félretenni valót a következő télre. - Gondolja? - kérdezte elképedve Laura. - De hát én mit sem értek ehhez a mesterséghez. Meg rossz háziasszony is vagyok, és számolni sem tudok. Mikor még volt szakácsnőnk, esténként a férjemnek kellett elszámolnia vele, mert nekem a térdem is remeg az erőfeszítéstől, ha kétjegyű számokat kell összeadnom. Az ügyvéd úr aggályos arcot vágott. - Igaza van - tört ki a következő pillanatban a fiatalasszony dühösen. - Elfogadom az ajánlatát. Mikor vehetem át a villát? Három nap múlva már ment is - kis kézibőrönddel, nagy köteg rozsdás kulccsal és egy drótszőrű foxterrierrel - Lellére. Kíséretében volt továbbá a poggyászkocsiban - két láda: az egyikben ágynemű, a másikban élelmiszer, amellyel barátnői és rokonai látták el, saját spejzukból, hogy megkönnyítsék számára az amúgy is nehéz kezdeteket. Mivel azonban összes vagyona 7 pengőre apadt, a vasúti szállítás viszont 9 pengőbe került, a ládák két hétig a leilei vasútállomás raktárában maradtak, míg ki nem váltotta azokat. Két hétig élt asszonyka és kutyája az üres leilei villában tejen, vajon és túrón, amit a „tejes néni" hitelre szállított, miközben a vendégek - hiába a tárt ablakok, a frissen húzott ágynemű - csak nem és nem akartak befutni. A foxi már rosszul volt, ha csak messziről is megpillantotta a „tejes nénit", s komor pofával és behúzott farokkal szökött a vakvilágba, ha délben túróadagjának kiosztása fenyegetett. Két hét múlva azonban szállingózni kezdtek az első vendégek. Ez a következőképpen történt. Egy tizenkétéves lurkó, Laura egyetlen lellei férfiismerőse, aki délelőttjeit horgászással szokta tölteni a panzió partrészén, egy nap eltökélt arccal odaállt a fiatalasszony elé. - Miért olyan szomorú? - kérdezte, s hangjában férfigyöngédség vibrált. - Mert sehogy se jönnek vendégeim - felelte a kérdezett, és szemében könny csillant. - És mert fogalmam sincs, hogyan kotrom össze csak a házbérletet is.