Déry Tibor: Kék üvegfigurák. Elbeszélések 1920–1929. Versek 1916–1937 (Déry Archívum 2. Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Előszó

ELŐSZÓ Kötetünk az író 1921 és 1929 között keletkezett elbeszéléseit - és verseit tartalmazza. Déry 1920 szeptemberében elhagyta Magyarországot, emigrációba vonult, s csak hat év múlva, 1926 őszén tért vissza Budapestre. Emigrációja kezdetén, Bécsben lázas alkotómunkába kezd, utóbb azonban, 1923-1925-ben, párizsi évei alatt, a bélyegkereskedés, a kenyérkereset köti le jóformán minden idejét. Hazatérése előtt nyolc hónapot tölt Perugiában, ahol ismét az írásnak élhet. Itthon bekapcsolódik a hazai avantgárd új folyóiratának, a Dokumentumnak a munkájába. Ezeknek az éveknek az írói terméséből alig látunk viszont valamit is az életmű-kiadásban. Az ekkor írottak nagyobbik része ritka és külföldön kiadott sajtótermékekben van szétszórva, de ugyanígy nehezen hozzáférhetőek azok a kisebb önálló kiadványok is, amelyek annak idején csupán néhány száz példányban készültek. Déry Bécsben kiadott első verseskönyve, a Ló, búza, ember (1922), illetve az itthon megjelent Énekelnek és meghalnak (1928) tartalmából ma már csak az ismert, amit szerzőjük 1970-ben átvett A felhőállatok című gyűjteményes kötetébe, illetve azok a versek, amelyekkel ezt Réz Pál az életmükiadás azonos című gyűjteményében (1976) kiegészítette. Az Aradon közzétett A Kriska (1924) és a Pesti Napló Kék regények sorozatában megjelenő Éneklő szikla (1930) című regények azonban gyakorlatilag ismeretleneknek mondhatók. Kötetünk gerincét a korabeli sajtóból összegyűjtött elbeszélések alkotják, élükre emelve a fent említett A Kriska című hosszabb novellát. Az Éneklő szikla szövegére, amely eredetileg A menekülő ember címmel jelent meg a bécsi Panoráma című hetilapban, a Déry Archívum egyik következő kötetében kerül majd sor. Az emigráció prózai terméséből az író egyedül az Alkonyodik, a bárányok elvéreznek (Nyugat, 1924-1925) című kisregényének kegyelmezett, amely utóbb A kèthangù kiáltás (1968) című kötetében és az életmű-kiadásában is nyilvánosság elé bocsátott. (Előzőleg, 1932-ben Országúton címmel is megjelent.) Míg az elbeszélések esetében ragaszkodva az időrendhez, a közléseket 1929-cel zártuk, addig a verseknél úgy döntöttünk, hogy kötetünk második felében egybegyüjtjük az „archívum" teljes verstermését. (S hasonló módon kívánunk eljárni egyik következő kötetnél is, amelynek mellékletében az ismeretlen drámai kísérleteket szeretnénk közzétenni.)