Déry Tibor: Kék üvegfigurák. Elbeszélések 1920–1929. Versek 1916–1937 (Déry Archívum 2. Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Versek

Fiatal munkás Első és egyetlen megjelenése: Népszava 1929. márc. 10., 16. Gépirata: az előző versnél is használt meghívó egy másik példányának a verzóján: fekete betűkkel és autográf ceruzajavításokkal. (Az újságközlés már a ceruzával elvégzett javításokat követi.) Egyedül álldogál. Fölötte a nap vörös korongja. Hajában meg-megakadnak a felhők, a könnyű báránykák a tüskebokrokban és keservesen bégetnek. Odalent a tenger dörög. Az óra megállt. Hátamögött hull a hó és süt a hold s míg balkezével önfeledten babrál a viharok ellobogó sörényében, jobbjával tétován keresi homlokát az éjféli szélben, mely a rőt lomb alól letépi az érett (málna és) szőlőfürtöket, letépi a vizet a hegyek faláról, a tűzhelyekről a Füstöt, a guggoló gyermekeket, a tyúkok fénylő tollait, a békét, a magasbaröpített búzakoszorúk közt, a porban és jajban, a sötét viharban áll és nem tud elindulni. Szívére szorított vörös tenyere mint egy csillag. Álldogál. Odalent a tenger dörög. Szája hideg és zárt, mint egy hal. a fekete és zárt vízben, amely eloltja a tüzes nyelveket és némán emelkedik arca fölé, mint egy halotti lepedő. Egyedül álldogál. Jaj neki, jaj neki, ha végre el nem indul a hosszú ég alatt a tűzfénynél, amit gyújtott nedves rőzsével, nyelvvel, kézzel, sóval és vesével és ami nyersen elterül és vigasztalanul lobog.