Déry Tibor: Kék üvegfigurák. Elbeszélések 1920–1929. Versek 1916–1937 (Déry Archívum 2. Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Versek

A kutya meghalt az ég barbár lombja lehajlik a folyó tükrére tenyeremből megeredt a vérforrás a kutya meghalt pásztorok és mezei lányok égessétek el fekete tetemét! gyöngyinye világít a viharfelhők szétmossák képét a tíz földrész fölé, melyeket magányos emberek kunyhói őriznek egy kalász búza érik egy holttest a bokor alatt a magányos emberek elmenekülnek a forró sóstavakra s a jéghegyek közé a kutya meghalt üldöz bennünket mint egy kard leléptünk a tiszta útról egyedül maradtunk világanyám, vezess el édesfáid s méheid közé, hol a kutya emléke nesztelenül kúszik még mint egy elvesző planéta árnyéka