Déry Tibor: Kék üvegfigurák. Elbeszélések 1920–1929. Versek 1916–1937 (Déry Archívum 2. Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Versek

a hegycsúcson már a hold füstölög nem tudok meghalni IV. Piros nap alatt a hegyek mögé zuhant az ösz és rohamlépésben jönnek a tavalyi holtak vonítva és hosszú össze-vissza karokkal melyeket kibontott a halál szőtteséből ez a késői nap arany dárdákkal fekete rajzokat húz a sötétlő tóra hol a nyugati parton a bukott angyalok serege gyülekezik átkelni a vizén, a kék vizén melyre esett szárnyaikból bűneikből és mocskos végtagjaikból már építik a vegyes testszínű hidat átkelni a vizén testükkel testükön, rángatódzva mint a pestis, átkelni a keleti partra ahol a csipkebokor tövében egyedül ül az őrült Mózes kőtábláira támaszkodva és várja az utolsó ítélet napját mely megszabadítsa elleneitől távozzatok el tőlem, kiáltja, távozzatok: őszi holtak és élő emberek kik fel fogtok támadni és a mélybe és a magasba szállni hogy egyedül maradhassak a földön egyedül az ég jelei latt, a zengő rózsakertben mely nagy magányában egyre gyengédebb és tüzesebb lesz hol világosan szállnak a felhők és a föld figyelő csoportjai között végre én is megszólalhatok, emberré olvadt szobor éneklő hangsúllyal a nagy tó keleti nyugati déli és északi partjain, ámen.