Déry Tibor: Kék üvegfigurák. Elbeszélések 1920–1929. Versek 1916–1937 (Déry Archívum 2. Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Versek

csobbanva belehull a kút fekete vizébe már közeledik a bogarak arany litániája) az illatmadarak megtöltik a levegőt mint egy felhő imbolyogva jársz a bíbor számycsapások között a boldogság súlya homlokodon megnyílik kristálytenyered (felnyílik) megnyílik ajkad a kert négy sarkában csörgedeznek a szél hűvös forrásai a viola hadak a kék hadak a fehér hadak a zöld hadak ragyogva harcolnak a mezőkön a föld alatt elnyúlva fekszik a hőség (illatos) nagy aranyteste a méhek ajkára szállnak és felhozzák titkait a lepkák is tűzből vannak a bokrok fölött láthatatlan kereszteződnek a zümmögés üvegcsatornái ez a pázsit álma lassan menetelnek a fasorban az órák vándorcsapatai sarkukon a kert piros illatpora esteledik kinn dühöngenek a vad hegyek a vad szelek a vademberek de a hangyák tiszta földfigurái eltaláltak kertembe egyedül vagyunk védj meg bennünket szelídség vára a sétány kavicsai csikorognak lassan vándorol fölöttük egy meztelen (fehér) asszony (az élet) átlátszó (gyümölcsével) gyümölcsökkel (szétnyílt halálos tenyerén) halhatatlan tenyerén