Déry Tibor: Kék üvegfigurák. Elbeszélések 1920–1929. Versek 1916–1937 (Déry Archívum 2. Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Versek

levegő, levegő, levegő, ami nem más, mint N0

2

, mely kövek közt hömpölyög, néha vizet ereszt és laza szövetével húsos és színes testeket fog át és láthatatlan energiavonalakat vezet élet és anyag között. Látod itt a zűrzavart? A fény- és árnyéksíkok között acélsisakos célok támolyognak heves zörejekkel, fa is nő, fu is nő, de ugyanekkor idegen rendeltetéssel szeletek és síkok épülnek, melyeket használni lehet és gépek lökődnek a hold felé, a szem önmagába bámul és felbontja a vastag anyagokat, néha elhangzik egy dal, egy állatot levágnak, idö és tér kettéválik és a szakadékban sokan elpusztulnak, sokan éhenhalnak, sokan elalszanak, a fejek külön viharokat cipelnek üregeikben, minden gyorsabban mozog, egymás ellen nőnek fák és gépek, mert még tisztátalan a munka. Platina, vér vagy szabatosan épülő gondolat melyiketekben van meg a cselekvés egyszerűsége? - Rés támadt a térben és fekete lobogókat fúj be rajta a szél. De aztán megint csak anyagot látsz egymás fölé rakott rétegekben, levegőt, vizet és személytelen elektromos erőket, alant még látni madarak mozgó formáit és még soká a hangok ritkuló piramisait, aztán roppant híg terek következnek, melyekben itt-ott forog már csak egy-egy színkorong, a fogalmak elvesznek a hidegben, az erők új határok felé nyújtózkodnak, sötétedik és már megint új ércekbe és savakba sűrűsödik az isten.