Déry Tibor: Kék üvegfigurák. Elbeszélések 1920–1929. Versek 1916–1937 (Déry Archívum 2. Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Versek

Szerető Első megjelenése: Ló, búza, ember. Bécs, 1922. 8-9. - Kézirata nem maradt ránk. (Német fordítását ld. Függelékünkben.) Tárgyi és életrajzi vonatkozás; az ifjú feleséghez szóló szerelmes vers dikciója már a dada szellemiséget tükrözi, s Az ámokfutó eszköztárával rokonítható. Te Te talán csillag vagy, de meg fogsz halni. Hát énekelek és piros verseket lóbálok. A hold kiabál és meghal, dúdú - én táncolok az erdőkben, csöpög az eső és te fázol A kezed piros, a kenyér édes, szaladsz és övedre aggatod szép hajamat és sebeimet. Szalad a vonat is a fák mögött s a kakadu is piros fejével! Már levetem megmaradt tarka koszorúimat. Te, te hold! csak veled táncolok. Kialudtak az ívlámpák és a kenyér, minden meghalt és egyedül maradtunk.