Déry Tibor: Kék üvegfigurák. Elbeszélések 1920–1929. Versek 1916–1937 (Déry Archívum 2. Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Versek

Plakát a tavaszhoz TfAró' megjelenése: Ló, búza, ember. Zîécs, 7922. 34-35. Kézirata nincs. Újraközöletlen. Tavasz! én itt most plakátról szólok hozzád, közérthető nyelven és nem hasonlítalak sem rózsaujjú lányhoz, sem arany szobrokhoz, hanem egyszerűen beszélek veled, lapos és szigorú, nyomdafestékes szavakkal és bár nem öltöztetlek cifra testbe és sem drága ércfuvolát nem adok kezedbe, sem pihegő fátylakkal nem borítom képzelt almakebledet, hanem egyszerűen és tisztán mint érthetetlen erőt csodállak csak és nem képzellek se síkba, se térbe, se hangodat nem hallatom, se édes lélegzeted meleg ritmusát nem lehelem szomjas tüdőkbe, sőt tudom, hiába is szólok hozzád, nem hallod szavamat, süket, csodálatos, áramló erő! - mégis úgy imádlak őrjöngve, mint a testtelen istent s úgy üvölti cserepes ajkam nevedet és téli borzalmak jégcsapos barlangjában kuporogva, úgy hívlak és várlak s íme most is, úgy dicsőítem érkező sugaraidat, mint darab tiszta kenyeret az éhenhaló. Bőbeszédű lettem gyors örömömben és gyorsan mivel sem törődve, pingálom a vastag szavakat üdvözletedre és remegve kérlek, áldj meg engem is! mint ahogy megáldod a füveket, a lovakat, a hangyákat és a tányéros napvirágot, a bomlott embert gépeivel áldd meg! és segítsd meg, mert halálos rendben heverünk és bomladozunk s mint vastüskékkel meredező lavina gördül nyomunkban a sors robajjal, és agyonüt pille álmainkkal együtt. Szabadíts fel tavasz! nagyon nyomorultak vagyunk! a munka utált tiszteletét égesd le csillagos homlokunkról és taníts meg rá, mint lehetünk szentek, mint az állat, mely szabadon keresi kenyerét és csodálatos jósággal bőg az ég felé és csordákban táncra indul ártatlan örömökkel. A falakat is töröld el, melyek a rendet állítják közénk és hosszú törvénytáblákkal választják el életeinket, és villanyos sugaraiddal indítsd meg zúgva a gépeket is, hogy fussanak törésig s a kürtök