Déry Tibor: Lia. Korai elbeszélések 1915–1920 (Déry Archívum 1. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1996)

Előszó

ELOSZO Déry Tibor 1971-ben megkezdett és 1978-ban lezárt, 16 kötetből álló életműsorozata nem a teljesség igényével készült - tegyük hozzá: az író kifejezett kívánsága szerint; aki műveinek összegező számbavételekor nem tartotta újbóli közlésre érdemesnek ifjúkora, a pályakezdés kísérletezéseit. Még kötetben megjelent írásai között is válogatott, s mindent kiselejtezett, ami nem felelt meg időskori igényeinek. - Igaza volt? Mindenesetre jogában állt a válogatás, s az a törekvés, hogy meghatározza az életmű-kiadás összképéből kibontakozó írói arculatát. Am az utókor, az irodalomtörténetírás igénye is jogos, amikor az életmű egészét kívánja megismerni, megismertetni, hiszen csak így tudja felmérni és értékelni a pálya teljes ívét s azokat a változó s egyben megújuló szerzői erőfeszítéseket, amelyek a művek minél igényesebb megformálására törekedtek. Az ehhez szükséges írói eszköztár kialakulása a kezdetek s az azokhoz fűződő esetleges kudarcok nélkül megismerhetetlen, s tények hiányában téves következtetésekre is alkalmat adhat. Késői írásaiban Déry több ízben is lekicsinylően szólt ifjúkora tollpróbálgatásairól, azok „fegyelmezetlenségéről" és „zabolátlanságáról", ami okkal és joggal ingerelhette az érett alkotásaiban kifejezésre jutó mértéktartását és arányérzékét. Az életmű e meghaladottnak ítélt övezetét azonban, megítélésünk szerint, mégsem lehet egyetlen kézlegyintéssel elintézni, hiszen annak idején a kor legjelentősebb folyóirata, a Nyugat adott neki nyilvánosságot, s ennek következtében nemcsak Déry munkásságához, hanem a modern magyar irodalom kibontakozását szolgáló lap történetéhez is hozzátartozik. Az egykori intencióktól eltérően ezért is vállalkoztunk a Déiy Archívum címmel elindított sorozat megjelentetésére, amely - terveink szerint - első öt kötetében közzétenné mindazt, ami kimaradt az életmű-kiadásból. E sokrétű előkészítést igénylő filológiai munkához a legtöbb segítséget az 1980-ban a Petőfi Irodalmi Múzeumba került Déry-hagyaték adta, amelyet nemcsak gondos előrendezettség jellemzett, hanem a benne található dokumentumok sokfélesége is. A hagyományos kéziratok mellett ugyanis szinte teljes egészében megőrzizte az író könyvtárát, a saját életét és családja múltját megelevenítő fénykép-gyűjteményt és azokat a festményeket, szobrokat, amelyek otthonát díszítették. A kéziratok sem csupán a már elkészült művekből álltak, ránk maradt sok olyan jegyzet is, amely a szövegek kialakulását vagy a fogalmazást megelőző anyaggyűjtést (például a Felelet-hcz fűződő előtanulmányokat) tartalmazza. S akkor még nem is szóltunk a majdnem teljességben együtt maradt levelezésről a feleségekkel s a rajongásig szeretett Mamával, az író-barátokkal, kiadókkal. Megismerésük, publikálásuk hozzásegíthet az életmű mélyebb, árnyaltabb megismeréséhez.