Déry Tibor: Lia. Korai elbeszélések 1915–1920 (Déry Archívum 1. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1996)

Lia

Úgy van, ez a helyes szó: nem akarok. Csak Liának fogok élni. És ezt meg fogom neki mondani. Meg fogom neki mondani, hogy nem gyengeségből teszem, azért, mert nem tudnék másképp, hanem azért, mert nem akarok másképp. Csak szerelmünknek akarok élni. Hadd legyen (ér-) boldogságom tiszta és zavartalan, és kellemetlen emlék soha ne fűződjék szerelmünkhöz. Remélem és hiszem, hogy nem fogja félremagyarázni és hálás lesz. Levélben fogom neki megírni igen egyszerűen és világosan, egy kicsit fölényes hangon, hogy el ne bizakodjék és hangsúlyozva, erősen hangsúlyozva, hogy készakarva teszem, hogy megértse áldozatom nagyságát. * * * A levél igen jól sikerült. Igaz ugyan, hogy már a negyedik, amelyiknek nekifogtam, a többinek rossz volt a stílusa, úgy hogy el kellett őket dobnom, (és azon nal) de ezt postára is adtam. (Azután leszaladtam a dombhoz és vártam.) A hangja erőteljes volt, de egyszersmind szerelmes is. Igen szórakozott vagyok utóbbi időben. Alighogy feladtam a levelet, már szaladtam is a dombhoz és boldogan vártam. Körülbelül éjfélig vártam, Lia nem jött. Persze hogy nem jött, hisz aznap nem kaphatta meg a levelet. Csak (be), másnap jöhet. Ez azonban csak akkor jutott eszembe. Hazamentem és lefeküdtem. Rég nem aludtam olyan jól és nyugodtan. Tiszta lelkiismeretem volt, (ezt szer) ez jut most eszembe, pedig (ér a) ez a szó nem fejezi ki pontosan azt, amit mondani szeretnék, (sőt) egyáltalában... Eh! Későn délelőtt ébredtem fel és mondhatallanul boldog voltam. Az utcán kószáltam sokáig, meleg volt, tisztán sütött a nap. Annának egy csomó virágot vittem haza és (titok) titokban beállítottam a konyhába. Úgy kellett nevetnem, amikor (a) csodálkozó arcát láttam. Sejtelme sincs, hogy kitől kapta. Különben nem lehet tudni. Azt hiszem már gyanúba fogott. Bejött a szobába (é)s miközben ott forgolódott, észrevettem, hogy hosszabb ideig néz. És a hajamat is megsimogatta. Óvakodni kell a nőktől. Valahogy mindent kitalálnak, megéreznek, szinte hihetetlen. Mindegyikükben van valami anyáskodó érzés, amit úgy nem szeretek. Meg is tiltottam Annának, hogy a fejemet simogassa. Estig nem történt semmi különös. Igaz, hogy egy kicsit mérgelődtem, dühös voltam Annára. (Meg akartam magamat a) Tükörbe akartam nézni és kisült, hogy nincs is tükröm. Annát összeszidtam, megmondtam neki, hogy páratlan hanyagság, hogy nem gondoskodott róla, hogy tükör legyen a háznál. S hogyha már két év óta lakom