E. Csorba Csilla: Máté Olga fotóművész. „Nagy asszonyi dokumentum” (Budapest, 2006)

Építészeti felvételek

hangsúlyozta, hogy az ember környezetét megváltoztatni akaró avantgárd építészek mellé állt. Számára egy lakóház metszőén éles, hidegen fehér felületének pontos visszaadása ugyanazt a lelki alapállást jelentette, mint másoknak a mezítlábas, piszkos utcagyerek megmutatásának szépsége. Az új építészet társadalomjobbító szándéka párhuzamosan futott a szociofotó segítő-dokumentáló törekvésével. Az 1932. évi Ház-város-társadalom című kiállítás már címében is jelezte a három fogalom szoros összetartozását. A munka, pihenés és szórakozás mint komplex életmodell szolgálatában készültek a funkcionális város-, háztervek, melyek elérhető és célzott közönsége a városi polgárság volt. Mátét elkerülte az ún. magyaros stílustendencia is, a falusi élet iránt kevéssé érzett nosztalgiát, a magyar táj szépségét az ember otthonos, élhető környezetének megmutatásában látta.

Az a tény, hogy mind ez ideig Máté Olgának az építészeti fotózás iránti érdeklődése kimaradt a róla szóló életrajzokból, több dologgal magyarázható. A második világháború után a Bauhaushoz köthető építészet és annak képviselői nem álltak a hivatalos érdeklődés előterében. Az épületekről keletkezett fényképek archívumok dokumentációs gyűjteményeiben vártak a felfedezésre. Néhány kisebb előtanulmány után elsőként Cs. Plank Ibolya írta meg Modernizmus a magyar építészeti fotográfiában30 című, hosszabb kutatáson alapuló munkáját, amelyben Máté Olga „létezésére" is fényt derít. Míg külföldön számos kiállítás foglalkozott a magyar fotográfia jelenlétével a Bauhaus működésének időszakában, s minden alkalommal kiemelték Moholy-Nagy László mellett Pap Gyula, Kepes Györy, Besnyő Éva, Fodor Etel, Blüh Irén, André Kertész nevét,3' nem tettek említést arról, hogy részben ennek az iskolának is köszönhetően, de létezett és magas szinten alkotott néhány elkötelezett fotográfus Magyarországon annak érdekében, hogy a funkciónak megfelelő legtökéletesebb formát építő avantgárd csoport munkáját művészien dokumentálja. Seidner Zoltán, Kozelka Tivadar, Bánó Ernő, Haár Ferenc neve Nyugaton éppúgy nem került be a szakmai közbeszédbe, mint az e téren kisebb, de nem elhanyagolható érdemekkel rendelkező Máté Olgáé sem. Feltehetően testvére révén egy életre szólóan mellette barátként és támaszként álló Kozma Lajos keltette fel az 1920-as évek vége felé érdeklődését e műfaj iránt. Kozma