E. Csorba Csilla: Máté Olga fotóművész. „Nagy asszonyi dokumentum” (Budapest, 2006)
Csendéletek, reklámfelvételek és városképek
Az 1920-as évek közepétől a tárgyi környezet egészen kis, jelentéktelennek tűnő darabjainak meglátása, az ismertek újfajta világítással más kontextusba helyezése, felül- és alulnézet, akár ferdenézet gyakorlata Németországból indult, Albert Renger-Patzsch, Moholy-Nagy László, Kari Blossfeldt voltak fő teoretikusai. „Új látásmód van kialakulóban. A jelenségeket már nem a festészeten iskolázott tekintettel szemléljük. Másra figyelünk, olyan tárgyakra is - cipőfűzőre, cérnaorsóra, gépekre -, amelyeket korábban semmibe vettünk. Érdeklődésünk tárgya anyaguk, formájuk, felületük"21 - hirdetik a Neue Sachlichkeit néven híressé vált stílus hívei. „Máté Olga [...] túllépett az anyagszerű ábrázolás fényes külsőségein. Fényképei nyitott szellemű elemző gondolkodást sugároznak. Villanykörtéről készült közeli felvétele a képkivágást a technikai bravúr fölé emeli. Máté felfedezésre kínál egy mindennapi tárgyat, anélkül hogy megzavarná a piktorialista mesterkéltség."22 A festői fényképezés egyik jeles képviselőjeként ismert Mátéra nézve az utókor szemszögéből is hallatlan dicséret a fenti mondat, mivel vérbeli művésznek, gépével minden varázslatot végrehajtó modern szellemű alkotónak tekinthetjük, aki túl az ötvenen érzi meg az érzelemmentes, tárgyias fényképezés nagyszerűségét. Fényképei témájául választott villanykörte mellett az egyszerű kilincs, a trafó csillogó fekete felülete, a vizet vezető csövek pontos ritmusa és a fehér fal-fekete cső kontrasztja mind-mind azt mutatja, hogy nem véletlenszerű kalandról, hanem elmélyült kísérletről van szó. Die Welt ist schön - hirdette Albert Renger Patzsch könyvének címével, s valóban Máté Olga zöldség-, gyümölcs- és virágcsendéleteivel a természetes formák szépségét, a természetes textúra eddig ismeretlen különlegességét, az újfajta elrendezésből fakadó mögöttes jelentését tudta érzékeltetni. A vásári kosár szövésén átvetülő fénypászmák a földön képzeletbeli szövés mintáját adják ki, a húsos levél, a növényindák az egy pontból sugárzó fénynyaláb segítségével lebegővé, szinte irreálissá válnak. A keményen világított alap és a lágy növény kontrasztja szinte absztrakt hatást kelt, hasonlót, mint Pap Gyula Gömbváza virággal c. képe 1930-ból. Jól kiemelt világítás, anyagszerűség jellemezte a cserepes és szálas növényeket közelről, különleges szögből felvett képeit, mint egy újfajta, soha nem látott növényi vegetáció kelt életre néhány fikusz, [74]
