E. Csorba Csilla: Máté Olga fotóművész. „Nagy asszonyi dokumentum” (Budapest, 2006)

Portréábrázolások

képezett férfiak-nők nagy része mellig, derékig ábrázolt, a fejtartás lehet szembenéző, profil, félig elforduló, valami másra, leginkább befelé koncentráló. Női portréi a „lélek leheletszerű halk megmozdulásai", férfi arcmásai a lélek és a szellem harmóniájának beteljesülései. Székely Aladárral ellentétben nem koncentrál annyira a tekintetre, s a sokatmondó kezek sem állnak feltétlenül emberábrázolásai előterében. Valami szelíd melankólia hatja át képeit, komoly, összeszedett arcok tekintenek ránk, fordulnak el, hajtják le fejüket, ritka a nevetés, az igazi mosoly. Egy sok hittel, akarással, elszánással induló, nehéz sorsú generáció arcmásgalériája állt össze a Veres Pálné utcai műterem falai között. A „nagy generáció", mondhatnák mai szóhasználattal: Babits, Balázs, Kaffka, Bippl-Rónai, Hatvanyak, Osvát, Mannheim, Bauer Hilda, Lechner Ödön, Czigány, Dienes Pál és Valéria, Jászi Alice, Erdős Renée, Laczkó Géza, Gellért Oszkár, Lányi Sarolta, Kozma Lajos, Vágó József, Kertész K. Róbert, Hikisch Rezső, a Vasárnapi Kör tagjai és még oly sokan mások. Kedveli a házaspárokat együtt ábrázoló, az összetartozást szimbolizáló kettős arcképeket, ez az intim „testvéri" kapcsolat nyer kifejezést Ignotus Pál és Sára gyerekkori kettősén is. Fotóportréi sok esetben az ő lelkének kivetülései, miközben a modell legbensőbb titkait tárják fel előttünk. Fotóit nem adjusztálta túl, a pozitív képek sarkába szárazpecsétjét helyezte el, vagy a paszpartura ceruzával írta alá vezetéknevét és az évszámot.

„Feltűnő a nő térhódítása a gyermekfényképezés terén. Külföldön, de nálunk is számos kiváló fényképésznő szerzett magának jelentős érdemeket a művészies és amellett a gyermek egyéniségét is teljes hűségében tolmácsoló, természethű fényképekkel" - állapítja meg Pécsi József a Magyar Fotográfia 1926—27-es évfolyamaiban közölt hosszú tanulmányában. Máté mestere volt a gyerekfényképezésnek, a gyerekek figyelmét számukra fontos játékokkal kötötte le, s nem volt olyan képi vágya, amelyet kisebb trükkökkel ne tudott volna megvalósítani. A nála tanuló Landau Erzsi, aki az 1920-as évek végétől neves gyermekfényképész lesz Párizsban, az alapokat mindenképpen a Máté-műteremben szerezhette meg. Máté igen korán, már az 1910-es években kísérletezik a szűk képkivágással, ezzel, mint pl. Babits Mihály itt közölt arcképe, korát megelőzve jár el.