E. Csorba Csilla: Máté Olga fotóművész. „Nagy asszonyi dokumentum” (Budapest, 2006)
Az elismertség évétől 1919-ig
feministák több külföldi előadót hívtak meg Magyarországra, valamint 1913-ban itt rendezték meg a Nemzetközi Szüfrazsett Szövetség VII. kongresszusát. Máté Olga lelkesen fényképezte a kongresszus résztvevőit, képei a korabeli lapokba is bekerültek. Az Érdekes Újság új női pályákat bemutató cikkében így érthető, hogy Aczél Erzsi gyógyszerész, Czigány Dezső felesége, Stephani Elza, a Pester Lloyd munkatársa mellett az ő önarcképét láthatjuk.3’ A cikk felvezetése jól mutat rá azokra a határokra, amelyet nő akkor még vagy már elérhetett. „A dolgozó és kenyérkereső magyar nő típusa tehát nem új, csak az az érdekes, hogy újabban az intellektuális érvényesüléssel dolgozó pályákon is észrevehetően felvonultak a nők, és nálunk is kezdenek betölteni olyan pozíciókat, amelyek eddig kizárólag férfiak kezében állottak. így például Gyulán dr. Kurtuc Valéria kórházi orvosnő hivatalos állásánál fogva tagja lett a képviselő-testületnek, tehát valósággal szavazati joghoz jutott mint nő, ami a társadalmi fejlődést, a női kenyérkeresők érvényesülését érdekesen jellemzi." Annak ellenére, hogy néhány pozitívnak vett példát fel tudtak mutatni, mint például a - különösen a háború éveiben nők körében egyre népszerűbbé váló - fényképészetet, továbbra is tartja magát az a nézet, hogy a nők biológiai adottságainak ellentmond a rendszeres munka és közéleti szereplés, s így politikai jogokra sincs szükségük. Részben a feministák tevékenységének köszönhetően megkezdődik a nemi felvilágosítás, s a nők saját testük megismerésével is foglalkozni kezdenek. Szaporodnak a tornászdák és a mozgás/mozdulatművészeti stúdiók, ahol mezítláb, könnyű, a test vonalait kiadó ruhákban mozognak. Máté Olga személyes kapcsolatainak körét a művészvilág és a progresszív magyar értelmiség képviselői alkották. Rokonai Bokros Birmann Dezső, Medgyessy Ferenc szobraira, Czigány Dezső, Nemes Lampérth, Ferenczy Károly festményeire emlékeznek lakásából. Nagy könyvtárral rendelkezett, tele dedikált kötetekkel, ezeket jótékony céllal leszármozattai egy vidéki főiskolának ajándékozták. Egy könyvet sikerült ebből még látnom: Gellért Oszkár a Valami a végtelen magasból című, 1929-ben megjelent kötetét Olgának ajánlja szeretettel. Az 1914-es év örömteli eseménye, hogy a New York-i Professional Photographes Society nemzetközi kiállításán díszoklevelet szerez, nagy terveket szőve tagja lesz a Művészfényképezők Clubjának. [43]
