E. Csorba Csilla: Máté Olga fotóművész. „Nagy asszonyi dokumentum” (Budapest, 2006)

Születéstől a beérkezésig (1878-1910)

természetével. így nyilatkozik meg azután a maga igazában az egységes társadalmi test, amelynek teremtő feje a férfi, gépiesen reprodukáló végtagja pedig a nő."7 Hogy ez csak esetleg a konzervatívabb, patriarchálisabb családmodellhez szokott Magyarországon van így, külföldön nem? Nem valószínű, de a fényképezés iránti érdeklődés nagyobb, mint nálunk.

„Külföldön nők kultiválják legjobban a fényképezést. Az angol vagy német nő útitáskájából ritkán hiányzik a Kodak. Nálunk nincs így. Magyar leány, asszony kezében ritkán látunk fényképezőmasinát. De hát ez is a mi gyenge lábon álló kultúránk árnyoldala. Pedig a fényképezés egy lépés a komolyabb, tartalmasabb élet felé, ízlést, igényességet, türelmet igényel, s ugyanezekre tanít. Egy pici önállóság, egy parányi az egyéniségből minden fénykép, kedves komoly játék, mely legjobban megfelel a kialakulóban lévő női egyéniségnek, legjobban megőrzi frissességét, kedvét, amit az üres zsúrozások, léha kíváncsiskodások s a házasság- mint örök téma - körül forgó fecsegések amúgy is eltompítanak"8 — ad kedvet a nőknek egy tájékozott újságíró. Ezeknek a tényeknek, ellentmondó véleményeknek ismeretében értékelhetjük egy egyedülálló harmincéves nő törekvését, hogy a legjobbak közé küzdje fel magát választott szakmájában. Külföldön, idegenként tanulni szintén nem volt egyszerű dolog. Georg Simmel 1899-ben festi le a berlini egyetemen a rosszindulatú megjegyzések szerint „gondot", pontosabban „túlzsúfoltságot okozó" női hallgatók helyzetét, egy egyetemi oktató szemszögéből: „Ebben a félévben 7360 diákunk és vendéghallgatónk van, közülük 406 a nő- írja. - Ily csekély százalékos aránynál nyilván szó sem lehet arról, hogy a nők okoznának túlzsúfoltságot, kivéve ott, ahol már amúgy is zsúfoltság van." Véleménye a külföldi diáklányokról majd oly jó, mint a németekről: „szinte kivétel nélkül mind komoly, szorgalmas és intelligens személyiségnek bizonyultak", bár előképzettségük némileg alatta marad a berliniekének, „felfogóképességük semmi kívánnivalót nem hagy maga után."9

Rudolf Dührkoop: Máté Olga | 1908, Hamburg/Berlin | pigmentnyomat | 151 x 110 mm