Hegyi Katalin (szerk.): Octavian Goga Emlékmúzeum, Ady Endre háza (Budapest, 2014)

Boncza Berta

Ady Endre 1908 vége, 1909 eleje, Székely Aladár felvétele Ez a kép volt Boncza Berta svájci nevelőintézeti szobája falán

Endre Ady, iarna 1908-1909, Fotografie: Aladár Székely Acest portret era expus pe peretele camerei lui Berta Boncza din internatul elveţian

Boncza Berta 1911 -ben Svájcban, a Genfi-tó melletti Lutryben, egy lányinternátusban élt. Egyik barátnője cukorkák közé csomagolva elküldte neki Ady Endre Szeretném, ha szeretnének című kötetét és a költő közismert könyöklős képét. Berta egy november délután, szobafogságban elolvasta a kötet Prológusát, s hirtelen ötlettől vezérelve levelet írt Adynak. Szilveszterkor jött válasz. Két és fél évig csak leveleztek. Személyesen 1914. április 23-án találkoztak Csúcsán. Ady egy átlumpolt nagyváradi este után érkezett meg. „Csalódás volt, öröm és szomorúság" - írta önéletrajzában Csinszka. Június 7-én Kalotaszentkirályra kirándultak, Ady másnap megkérte Csinszka kezét. Az apa, Boncza Miklós azonban helytelenítette a fiatalok házassági szándékát. Hosszú kérelmezés után a kolozsvári árvaszék megadta az engedélyt a frigyhez. 1915. március 27-én Budapesten házasságot kötöttek. Az 1917. január elején elhunyt Boncza Miklós minden vagyonát lányára hagyta. 1917 novemberében Ady és Csinszka beköltöztek a budapesti Veres Pálné utcai lakásba.

Csinszka: Életem könyve című emlékezése alapján

ADY ENDRE SZERET- NEM HA SZERETNÉNEK anyugat*

KIADÁSA

Boncza Berta (Csinszka), Török Károlyné (Csinszka nagyanyja) és Ady Endre 1918 áprilisában, Székely Aladár felvétele

Berta Boncza cu bunica şi cu Endre Ady, aprilie 1918 Fotografie: Aladár Székely

Szeretném, ha szeretnének, a Nyugat kiadása, 1910. Ezt a kötetet olvasta Boncza Berta a svájci lutry-i internátusbán, s ennek hatására írta meg első levelét Ady Endrének 1911 novemberében

Szeretném, ha szerertnének (Mi-ar plăcea să fiu iubit). Ediţia Nyugat, 1910. Volumul de poezii citit de Berta Boncza, care a inspirat prima ei scrisoare către Endre Ady în noiembrie anului 1911