Zsille Gábor - Szondi György (szerk.): Bella István - Hang-kép-írás 3. (Budapest, 2008)
II. Férfikor - „A vers nem a fecsegés műfaja”
- Miért szeret gyerekverset írni!- Szabaddá válók. Elereszthetem a fantáziámat, ráadásul nem kell a magam nyelvén írnom. Beszélhetek múltszázadiul vagy maiul, egy a fontos: a versben a gyerekek gondolkodásmódja szülessék meg. Ha a mai költő verset ír, szükségképpen úgynevezett modern költeményt alkot. Ha nem ezt teszi, fölösleges, amit csinál. A gyerekverseknél még ettől a bilincstől, kötöttségtől is megszabadul az ember.- Mitől van az, hogy a hatvanas években elindult egy nemzedék, amelynek néhány tagja mai költészetünk erős derékhadát képezi!- A Tiszta Szívvel című antológia első száma 1965 januárjában jelent meg. Olyan kísérlet volt, amit rögtön el is fojtottak. Pedig a mindenkori fiatalságnak ki kell fejeznie önmagát. És van egy olyan törvényszerűség is, hogy minden ifjúság szűknek érzi azt a mozgásteret, amelyben él. Azáltal, hogy változtatni akar, önmagát is megteremti. A mi megkésettségünknek egyik oka, hogy változtatási szándékunkat rendszerint félreértették. Ha tovább él a folyóirat, talán könnyebb lett volna az indulásunk. A Tiszta Szívvel létrehozásában nagy szerepet játszott Asperján György és Koczkás Sándor tanár úr, aki olyan egyetemi alkotókört tartott fönn, amelybe a belső tagokon kívül eljárt a fél magyar irodalom, például Ágh István, Baranyi Ferenc, Kertész Ákos, Nyerges András, Orbán Ottó, Tandori Dezső. Ez az alkotóműhely megteremtette azt az éhséget, amelynek szükségszerű következménye volt a lapalapítás. A Tiszta Szívvel három számot ért meg. Kiderült, hogy 1956-ban volt egy hasonló című egyetemi kiadvány, amelyről mit sem tudtunk. Amikor a lapunkat letették a rektor asztalára, elhűlt az egész egyetemi tanács. Az első számot elkobozták, de nem lett belőle rendőrségi ügy, mert az egyetem nem engedte, hogy bűnvádi eljárást indítsanak ellenünk. Fegyelmiket kaptunk. Asperján Györgynek le kellett mondania, én elvállaltam a szerkesztést, amit - mellesleg - ő nehezményezett. Pedig úgy gondoltam, a nevemet adom, ő meg csinálja tovább. A lényeg az, hogy a Tiszta Szívvel fennmaradjon. Ha három számnál tovább élt volna, talán ma nemzedékként is léteznénk.- Lehet, hogy hiányzott a szerkesztés, amikor főmunkatárs létére elvállalta az Elet és Irodalom versrovatának vezetését!- Igen, voltak nosztalgiáim.- Ezért foglalkozik szívesen fiatalokkalI Akármikor lép be valaki a szerkesztőségi szobájába, pályakezdők, egy-két kötetesek ülnek önnél.- Nem akarom elfelejteni a mi indulásunk kínjait. Azt például, hogy nekem rettenetesen nehéz volt megjelennem az ÉS-ben. Végül napvilágot látott egy versem; a sors iróniája, hogy Balla István néven jelent meg.- Szép, hogy ma, már jelentős költőként segíteni akar a pályakezdőknek. De mit lát bennük, amiért érdemes ennyi energiát áldozni rájuk!- Ok adnak értelmet a szerkesztő és a költő munkájának. Ok a folytonosság, ők fogják továbbvinni és kiigazítani, amit mi csinálunk. Sok mindent meglátnak, amit én már nem veszek észre. Lehet tőlük tanulni. 76
