Zsille Gábor - Szondi György (szerk.): Bella István - Hang-kép-írás 3. (Budapest, 2008)
II. Férfikor - Üzenet
Üzenet „Bátorság! Boldogulni fogunk!” - a kicsike kis ember negyven éve üzeni ezt az emberiségnek. Megy az országúton, ormótlan cipőjében, csámpás lépteivel kacsázva a kék vagy a szürke hegyek felé, megy, oldalán az ágrólszakadt lánnyal, mint a reménnyel, megy karonfogva. Hová<! Még maga se tudja. Csak egyet tudhat: el kell indulnia, mennie kell a boldogság vagy a jövő felé vivő országúton, nagy cipőben ladikolva a bajok, az összetorlódó semmik fölött, mintha a vízen járna. Vagy a vízen jár valóban, mint a szentek, a csodatévől<<?- Lehetséges, hogy ez a kis ember kellékeivel, a nagy kemény kalappal, buggyant, rogyadozó nadrágszárával, bajuszával, fölkunkorodó orrú cipőjével valóban föltalálta a vízen járást^ Még ezt is elhisszük neki, mert a nagy csodatévők közül való. Charlie Chaplin - mert őróla volt szó eddig - 1936-ban, a Modem idők vásznán szólal meg először a filmben. Addig csak némafilmeket készített, s a Modem időkben is csak egyetlen egy mondatot ejt ki, a nagy énekhalandzsa után, ezt az üzenetet: boldogulunk. Vajon hogy boldogultak azok, akik először hallották, látták ezt a filmet^ Boldogultak-e a szüléink, nagyapáink, akiknek először kellett volna megtenniük mindazt, amire Chaplin biztatta őket£ Chaplin azt válaszolja: talán. Mert emlékszik előre, mi minden történt azóta azon az országúton, a Modern idők országútján. Mert az az út azóta már rég történelem. Miképp Chaplin is az már. Sőt! Kissé már apáink-nagyapáink is azok. Mégis, bármit is ért meg az emberiség, Chaplin üzenete ma is ugyanolyan fénynyel ragyog. Talán, mert nem hazudik. Nem boldogságot ígér, hanem boldogulást. Nem a semmi kék madarát röppenti fel az elérhetetlen boldogság képében, de azt mondja, ne add föl, indulj el, boldogulsz. Vagyis, hogy cselekedned kell neked és nekem. És akkor - hidd el - sikerülni fog. Megy a kicsike kis ember, oldalán a reménnyel a szürke hegyek felé. Tartsunk vele. Neki van igaza. Magyar Papír, 1974- január 7- (V./1.), 1. old. 54