Zsille Gábor - Szondi György (szerk.): Bella István - Hang-kép-írás 3. (Budapest, 2008)
I. Ifjúság - Csak a foszlánya lettem
Csak a foszlánya lettem Az évek elmosnak majd, akár a víz a partot, szavak foszlányát lengetem, mint szél a virágharangot. Agyamban, mint az árnyék, kinyuj tóznak az álmok, s egy jeges kéz lesimít arcomról minden ráncot, s ha már a földre estem, s minden izmom elernyed, s nem lebben úgy hajam, mint szélkuszált lebernyeg, s ajkamon nyirkos ujjal viaszt érlel az ősz, míg lassan lilává festik homlokomnak redőit... Úgy múlok el, mint minden: virágszívű harangok, galambok pihegése, érzem, a hulla-foltok már az arcomra kúsztak, már az ölembe hulltak, csak a foszlánya lettem egy égi gondolatnak, s úgy elmosnak az évek, akár a víz a partot, foszlányéletem lengetem, mint szél a virágharangot... 1957 25
/
