Zsille Gábor - Szondi György (szerk.): Bella István - Hang-kép-írás 3. (Budapest, 2008)
I. Ifjúság - Szerelmes ének
Szerelmes ének Tizenhat évem kútjába merültem, térdem holdjánál csobog az élet: csillagtükrű, lányszemű patak, galambajkak, pillangó csókok omolnak rám, s mint áradó, rügykeblű fűzfaágak hajlonganak szemem havára... Ha rámomolsz, mint szikkadt ajkú földre dúdolgató, ringató nyári zápor, megújulok, s új erő kalászait gyűjtöm a Holnap gabona-izzású földjén. Csak ajkad adhatod, s magadat, de nem vagy szegény, mert nem vagy magad. Emlékeidben úgy viselsz, tudattalanul, mint a port, amely cipődre az alkonyokból rátapad, de nem vagy szegény, mert nem vagy magad. Eszmék, hitek ülnek törékeny ágaidra, melled kancsóját két marokra fogják, beléd lehelik a vágyat: „Vesd le magadról a ruhát, állj szembe önmagaddal, tiszta és igaz az akarat! A percek ösvényén bújva úgy látom a holnapot is, szép és tisztatestű, amilyen te vagy... 1956, Csór 19
